Az Orientalisztika Expressz megállíthatatlanul robog 2022 vége felé, újabb és újabb áttörő jelentőségű műveket szállítva. Korábban már összefoglaltuk, mennyi új, könyv jelent meg idén a japán kultúra, történelem és harcművészetek témakörében, ám a transzibériai vonaton még mindig nincsen fék, jönnek az újabb és újabb áttörő jelentőségű anyago. Jelen esetben két folyóirat is lehozott a budō-történelemben jelentős mérföldkőnek számító forrásokból anyagokat.

Az Orpheus Noster régi alma materem, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) humántudományokkal foglalkozó, multidiszciplináris (azaz több tudományterületet is magában foglaló) folyóirat, ami negyedévente jelenik meg tematikus számokkal. Bár nem kifejezetten a kelet-kutatás az elsődleges profilja, de már a tavalyi évfolyamban is jelent meg japán tematikájú száma, nagyon értékes tanulmányokkal, fordítási munkákkal.

A mostani számban, doktorandusz hallgatótársam, Hornos Dániel publikálta egy igen fontos történelmi dokumentum fordítását. Korábban már jelent meg anyaga a Távol-keleti Tanulmányokban a Kamakura-kori (1185-1333) szamuráj törvénykezésről. A mostani tanulmányában az Edo-kort (1603-1868) uraló Tokugawa shōgunok szamurájokra vonatkozó alaptörvényének, az 1615-ös Buke shohatto 武家諸法度 eredeti szövegének a magyar fordítását és elemzését teszi közzé minden érdeklődőnek. A harcművészetek szempontjából különösen fontos forrásmunka ez, hiszen itt foglalják először törvénybe a bunbu ryōdō 文武両道 azaz „a tudomány és a harcművészetek (népszerűbb átiratokban ’a kard és az ecset’) kettős útjának” eszményét. Ezzel jóformán kötelező jelleggel előírva a szamurájok számára, hogy ne csak műveltek, írástudók legyenek, de harcművészeteket is tanuljanak. A tanulmány – benne a törvényszöveg teljes fordításával és magyarázataival) online pdf-formátumban ide kattintva elérhető.

Érdemes megnézni egyébként a japán tematikájú szám teljes tavalyi és idei cikkeit is, mert mindezen felül számos érdekes téma is akad benne, például az első Japánt leíró kínai krónikával, amit a Wadō-ryū név eredetével foglalkozó cikksorozatom kapcsán is említettem már. Ha pedig már könyvekről is szó volt, a KRE japán tanszéke idén jelentette meg a Kortárs japanológia című sorozatának 4. kötetét.

Az ELTE tudományos folyóirata, a Távol-keleti Tanulmányok legújabb száma szintén megjelent. Általában a blogon beszámolok róla, ha az aktuális számban harcművészetekkel, szamurájokkal kapcsolatos tanulmányok látnak napvilágot, szépen ki is gyűjtöttem ezeket a tanulmányokat egy korábbi bejegyzésben (mindenképpen nézzen rá az, aki eddig nem tette). És most, ismét egy ilyen alkalomnak örülhetünk, ezúttal tőlem, a blog szerzőjétől.

Idén a karatésok örülhetnek, ugyanis a karate történetének egyik legkorábbi, legjelentősebb forrásmunkájának jelent meg végre egy szakszerű magyar fordítása. A Shōtōkan alapító Funakoshi Gichin, és a Shitō-ryū alapító Mabuni Kenwa közös mestere, a Shuri-te hagyományvonal egyik legjelentősebb alakja, Itosu Ankō legismertebb fennmaradt írásáról, a Karate megismerésének tíz cikkelyéről van szó ebben a tanulmányban. Az „Itosu tíz pontja” néven emlegetett irománynak több angol fordítása is született, többek között Mark Bishop, Patrick McCarthy munkája, vagy az Iain Abernethy oldalán közzétett változat, aki fordítóirodát bízott meg a szöveg angol nyelvre ültetésével. Ezekből az angol nyelvű változatokból lettek aztán a szövegnek magyar fordításai is – elsősorban az Abernethy oldalán közzétett változatot.

Sajnos mondanom sem kell, hogyha egy idegen szöveget már eleve nem az eredeti, hanem egy közvetítőnyelvről fordítunk, elég nagy az esélye, hogy a sokadszorra értelmezett szövegnek már nem sok köze lesz az eredeti mondanivalóhoz, jelentéshez. Eleve az első idegennyelvi változat fordítójának értelmezésén átszűrve, mire a szöveg átmegy a második idegennyelvi fordító keze alatt, rengeteg többletinformáció, jelentésárnyalat eltűnhet vagy éppen ellenkezőleg (az adott fordító értelmezésének, kulturális hátterének köszönhetően) „kéretlenül” hozzáadódhat, ami mind messzebb sodorja fordítást az eredeti szöveg mondanivalójától.

Valami azt súgja, hogy nem egészen erre gondolhatott a szerző...

Itosu szövegének vizsgálatakor ugyanezzel szembesültem, a különböző angol szövegváltozatok mind eltérően értelmezték, hol hozzáadva hol elvéve dolgokat az eredetiből, hol költőibb, hol profánabb módon, mind a „saját szájízük szerint” tolmácsolták Itosu gondolatait a karatéról. Ezen az alapon szinte lehetetlennek tűnt eldönteni, melyik lehet a legpontosabb verzió. Az angol alapján készült magyar fordítások pedig ugyanezen problémák mentén még tovább torzították a mester szavait.

Talán arrogánsnak tűnhet ezt így kijelenteni, de amikor ellenőrzés céljából megkerestem az eredeti japán szövegváltozatot, már csak beleolvasva is feltűnt, hogy egyik angol változat sem adja vissza a teljes maga valójában azt – ha választani kéne, én Mark Bishop fordítását találom még így is a legpontosabbnak. Teljes részek hiányoztak, vagy lettek átértelmezve, sokszor kigyomlálva az adott korban természetesnek számító (ám a mai kulturális térben kissé kényes) politikai töltetű gondolatokat, a levél eredeti stílusát, megfogalmazását pedig egyik angol változatnak sem sikerült megragadni. Ezek után pedig a magyar változatok nem meglepő módon néhány helyen már köszönőviszonyban sem voltak az eredeti japán nyelvű szöveggel.

Ekkor határoztam el, hogy ez esetben nekem kell elkészítenem egy (az angol verzióknál is hitelesebb) magyar változatot az eredeti, klasszikus japán szöveg alapján. Akkor már túl voltam a mesterszak elvégzésén is, ahol (részben a kötelező képzés, részben pedig a nyelvészeti modul részeként) több féléven keresztül foglalkoztunk a klasszikus japán és kínai nyelvtannal, klasszikus szövegek olvasásával és fordításával. Úgy éreztem, a képzettségem megvan hozzá (azért az elkészült szöveget átnézettem régi tanárommal, aki ennek a területnek a szakértője), ezzel pedig kezdetét vette az a közel hároméves munka, aminek a végén ez a tanulmány megszülethetett. Bevallom, sokkal nagyobb kihívást jelentett, mint azt eredetileg vártam volna, de az elkészült fordítást látva, úgy gondolom, hogy teljesen megérte.

Itosu Ankō írásának teljes magyar fordítását és az általa leírtak elemzését, értelmezését ide kattintva lehet elolvasni. Illetve abszolút ajánlom a Távol-keleti Tanulmányok aktuális számának teljes egészét, ahol ezen a tanulmányon felül, további érdekes (és hiteles) írások találhatók a Távol-Keletről…

Reményeim szerint pedig hamarosan Szabolcs Gergővel, az Önvédelmi Műhely YouTube-csatorna kreátorával egy kötetlenebb beszélgetés is lesz a fordításról, annak készüléséről és műhelytitkairól, ami egy néhány oldalas tanulmányba már sajnos nemigen fért bele. Amikor ez elkészül, ez a bejegyzés is frissülni fog.

Addig is, olvassatok sokat és művelődjetek, okosodjatok. Idén aztán tényleg van miből…