A japán írásrendszer három különböző írásból épül fel. Ezek a kanji a hiragana és a katakana (ez utóbbi kettőt összefoglaló néven kananak nevezzük). Ma Japánban mindhárom írásrendszert egyszerre használják, mindháromnak megvan a maga szerepe.

Cikksorozatom első részében a kanjikkal ismerkedhettek meg.

Mik ezek a krikszkrakszok?

A kanji 漢字 a japán írás alapja. Ezt az írásrendszert a japánok több lépésben, legelőször a IV-V. században kezdték átvenni Kínából. A japán írás tehát tulajdonképpen kínai írás. Maga a szó a kan 漢 mint „kínai” és a ji 字 mint „írásjegy” szavakból tevődik össze, így szó szerint is azt jelenti, hogy „kínai írás”.

De a kan 漢 nem szimplán Kínát, hanem a kínai a Hàn-dinasztiát jelöli: ez volt Kína uralkodó dinasztiája i.e. 206 és i.sz. 220 között. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy a Hàn-dinasztia korszakából találták meg a legelső kínai írásos emlékeket Japánban.

A kanji egy fogalomjelölő írás, azaz egy írásjegy általában egy szót, fogalmat jelöl. Néhány laikus „hieroglifáknak” is hívja őket, azonban a kanjik nem teljesen azok: bár tény, hogy a legelső, legalapvetőbb jelek piktogramok, azonban ezek értelmezésével, jelentésének és olvasási módjának kombinációjával egészen elvont, képekben ábrázolhatatlan fogalmakat is meg tudnak jeleníteni.

Ha több kanjit egymás mellé rakunk, akkor egy ún. „összetételt” kapunk, amelyeknek új jelentései lesznek. Ilyen a már poszt elején is bemutatott „kínai” 漢 és „írásjegy” 字 szavakból összeállt kanji 漢字 szó. De ugyanilyen a bu mint „harc” 武 és a dō mint „út” 道 kombinációból született budō 武道 amelyet mind jól ismerünk.

Vigyáznunk kell azonban, mert bár két írásjegy összetételéből ugyan sokszor kikövetkeztethető az új jelentés, ez nem minden esetben egyértelmű. Ki gondolná például, hogy a „föld” 地az „alul/alatta vminek” 下 és a „vas” 鉄 kombinációja (tehát a „föld-alatti vas” 地下鉄) valójában azt jelenti: „metró”, „földalatti vasút”.

Ugyanígy megtévesztő lehet a „kéz“ 手 és a „technika, művészet” 術 írásjegyek kombinációja: a „kéz technikája” vagy „kéz művészete” 手術 nem egy ősi, misztikus ökölharc stílus elnevezése… egyszerűen annyit jelent, hogy „orvosi operáció”.

Logikus, de valljuk be, nem erre gondolnánk először.

Megjegyzendő még, hogy egyes kanjik jelentése árnyalatnyiit változhat attól függően, hogy önmagukban vagy összetételben használjuk őket. Legjobb példa erre a „szekér”, vagy „kocsi” 車 írásjegye, amely egy kanji-összetétel részeként, bármilyen (keréken guruló) járművet jelenthet, a „vasúttól” 電車 kezdve a „kerékpárig” 自転車. Erre is érdemes odafigyelni.

A japán nyelvben kanjik jelölik a főnevek túlnyomó részét valamint az igék és melléknevek szótöveit. Továbbá a névmások és a határozószavak többségének is van kanjival leírt alakja. Így jóformán minden teljes értékű szót (amely lehet állítmány vagy alany) kanjival írnak.

Japánban jelenleg összesen 2136 kanjit kell hivatalosan ismerni, hogy boldogulhassunk a mindennapi életben: ennek az összefoglaló neve jōyō kanji 常用漢字, magyarul „gyakran használatos írásjegyek”. Állami rendelet szerint, ezeket az írásjegyeket ajánlott használni az újságokban, feliratokban, közmédiában. A japán közoktatásban az általános iskolától kezdve a középiskola végéig tanítják az összes jōyō kanjit: így az érettségizett japánok (jó esetben) mind a 2136 írásjegyet megtanulták. De egy átlagos műveltségű, olvasott japán akár 3000 írásjegyet is ismerhet.

Fontos megjegyezni azonban, hogy ennek a több mint kétezer kanjinak a kombinációiból további kb. 10.000 új szó hozható létre, amelyet ugyancsak külön meg kell tanulni (Japánban kb. öt-hatezer szó ismerete szükséges az alapvető boldoguláshoz).

Ezért is mondják, hogy a japán nyelv nehéz… annyira azért nem, inkább csak időigényes.