Az előző bejegyzésben elkezdtünk foglalkozni a metsuke 目付 azaz a harc közben alkalmazandó tekintet, a „hová nézzünk” kérdésének klasszikus leírásaival és azok egy lehetséges modern értelmezésével. Konkrétabban a legendás kardvívó, Miyamoto Musashi híres Gorin no sho 五輪書 című klasszikus írásának a…

  Klasszikus japán harcművészeti szövegek vizsgálatával foglalkozó filológusként sokszor elgondolkodom a nyilvánvaló és nagy kérdésen: mi haszna van ennek a mai világban? Hogyan segíthet nekem az erőszakra, önvédelemre vagy akár csak egy versenyre való felkészülésre az, amit valami japán fószer írt…

A dō azaz „út” kanji Takeda Tokimune kalligráfiája 1966 körül. Kezdődik egy újabb szemeszter, amely új kihívásokat, új lehetőségeket hozz magával. Éppen ezért a blogon is igyekszem újabb és újabb formátumokat kipróbálni. Ahogy én is olvasgatok a neten, egyre többször találok olyan cikkeket, amik…

Elsőévesként a japán szakon elég sok „bölcsész tölteléktárgyunk” volt, ami nem hogy Japánhoz, de úgy alapvetően a távol-keleti kultúrákhoz sem kapcsolódott sehogyan sem, ilyen volt a filozófiatörténet, a stilisztika és a retorika (ami egy az egyben a gimis magyarórák hangulatát adta vissza) vagy…

Korábban már írtam egy ajánlót Louis Martin The True Believers című hiánypótló könyvéről. Harmadszori újraolvasásra még mindig nem veszített számomra a varázsából, sőt… bár a régi dōjōmat távolról sem nevezném szektának vagy McDojo-nak – nagyjából „csak” ugyanazok a problémák voltak, amelyek minden…

Az első részben elmeséltem élményemet a taiji mesterrel, aki először mutatta meg a misztikumot, a második részben pedig arról írtam, hogyan jutottam el a misztikum megértéséhez. A sorozat lezáró részében további elmélkedés, a tanulságok levonása következik, illetve annak a kérdésnek a…

Az előző rész tartalmából: hősünket legyőzte a gonosz taiji mester a rejtélyes qi-varázslatával. Megpróbált továbblépni, megbékélve a múlttal, ám a qi (japánul ki) ereje ismét útját állta. Folytatjuk az emlékezést-elmélkedést, kíméletlen önmegvallással és pofátlanul elfogult, nyalizós ajnározással…

Nemrégiben Szabolcs Gergő az Önvédelmi Műhelytől számolt be egy érdekes McDojo élményéről, aminek csúcspontjában az ún. „auratörés” volt. Igazából Gergő beszámolója eszembe juttatta az én saját élményemet, amikor először (majd pedig másodszor) találkoztam a „nem hiszem el” jellegű, de mégis valóban…

Az előző bejegyzésben megismerkedhettünk a Tenpu Kosai Ryu Kai iskolával, ami nos… egy verekedős konzoljátékban létezik, de valaki itthon saját kardvívó iskolát csinált belőle.

A mai egy érdekes történet, ami ugyan nem most történt, de azóta is sokat gondolkodtam rajta, szóval úgy vélem talán érdemes foglalkozni vele. Az internet sötét bugyraiba tévedtem, ahol a szamurájkardok világa találkozott a gyermeki fantáziával.