Már bőven haladó jūjutsuka voltam, amikor kiegészítésként először kezdtem bele a karate tanulásába, első-másodéves egyetemistaként. A jūjutsu dōjōmból velem együtt hárman voltunk, akik végül kikötöttünk ugyanabban a Kyokushin karate dōjōban, így mi voltunk azok, akik a karatén kívül már tudtak…

A dō azaz „út” kanji Takeda Tokimune kalligráfiája 1966 körül. Kezdődik egy újabb szemeszter, amely új kihívásokat, új lehetőségeket hozz magával. Éppen ezért a blogon is igyekszem újabb és újabb formátumokat kipróbálni. Ahogy én is olvasgatok a neten, egyre többször találok olyan cikkeket, amik…

Az első részben elmeséltem élményemet a taiji mesterrel, aki először mutatta meg a misztikumot, a második részben pedig arról írtam, hogyan jutottam el a misztikum megértéséhez. A sorozat lezáró részében további elmélkedés, a tanulságok levonása következik, illetve annak a kérdésnek a…

Az előző rész tartalmából: hősünket legyőzte a gonosz taiji mester a rejtélyes qi-varázslatával. Megpróbált továbblépni, megbékélve a múlttal, ám a qi (japánul ki) ereje ismét útját állta. Folytatjuk az emlékezést-elmélkedést, kíméletlen önmegvallással és pofátlanul elfogult, nyalizós ajnározással…

Nemrégiben Szabolcs Gergő az Önvédelmi Műhelytől számolt be egy érdekes McDojo élményéről, aminek csúcspontjában az ún. „auratörés” volt. Igazából Gergő beszámolója eszembe juttatta az én saját élményemet, amikor először (majd pedig másodszor) találkoztam a „nem hiszem el” jellegű, de mégis valóban…

Az előző részben egy újabb izgalmas állítást kezdtünk el vizsgálni Steven R. Cunningham A Brief Look at the "Root Arts" of Judo*  című irományáról. Mint eddig megtudhattuk, Mochizuki Minoru nem Takeda Sōkaku, hanem Ueshiba Morihei tanítványa volt (később pedig maga is aikidō néven oktatta az…

Korábban már írtam egy cikket Steven R. Cunningham A Brief Look at the "Root Arts" of Judo*  című irományáról, amelyben a jūdō történetéről közöl igazságnak beállított baromságokat. Akkor a nyolcéves jūdōzseni ninjamester esetét vettem górcső alá, ám mint írtam, számos állítás van még, ami…

A budō baka blog elkötelezett híve a szakszerű ismeretterjesztésnek, augusztus 14-én (péntek) pedig pont erre nyílik lehetőség.

Fiatal, lelkes laikusként sok kérdőjelet okozott számomra a japán és kínai harcművészetek mezsgyéjén portyázó kempō illetve másik verziójában kenpō megnevezése és átírása. A japán fonológia sötét erdejében, a rōmaji mocsarában vakon botorkálva a leghajmeresztőbb, lidércfényes elméletek láttak…

Akit érdekelt a harcművészeti terminológia, talán az írásjegyeknek is utánanézett. Ilyenkor sokszor meglepődve tapasztalhatta, hogy ugyanaz a kanji egyik vagy másik technika nevében teljesen más kiejtés kap. Így lehet például, hogy míg a karate 空手 mint „üres kéz” szóban a kéz te-ként ejtendő, a…