Úgy néz ki, 2022 egy nagyon erős év a japán történelemmel, kultúrával, harcművészetekkel foglalkozó könyvek terén. Csak itt a blogon említettük a legjelentősebb szamuráj háborús krónika, a Heike monogatari magyar fordítását, a halloweeni különkiadásban kitértünk Lafcadio Hearn japán…

A dō azaz „út” kanji Takeda Tokimune kalligráfiája 1966 körül. Kezdődik egy újabb szemeszter, amely új kihívásokat, új lehetőségeket hozz magával. Éppen ezért a blogon is igyekszem újabb és újabb formátumokat kipróbálni. Ahogy én is olvasgatok a neten, egyre többször találok olyan cikkeket, amik…

Az előző részben egy újabb izgalmas állítást kezdtünk el vizsgálni Steven R. Cunningham A Brief Look at the "Root Arts" of Judo*  című irományáról. Mint eddig megtudhattuk, Mochizuki Minoru nem Takeda Sōkaku, hanem Ueshiba Morihei tanítványa volt (később pedig maga is aikidō néven oktatta az…

Korábban már írtam egy cikket Steven R. Cunningham A Brief Look at the "Root Arts" of Judo*  című irományáról, amelyben a jūdō történetéről közöl igazságnak beállított baromságokat. Akkor a nyolcéves jūdōzseni ninjamester esetét vettem górcső alá, ám mint írtam, számos állítás van még, ami…

A harcművészeti „szakirodalom” egyik legnagyobb hibája (itthon és külföldön egyaránt), hogy sokszor a szájhagyomány útján terjedő, ellenőrizetlen és hiteltelen forrásokból (azok megkérdőjelezése nélkül) átvett információkat tartalmaznak, melyek közül szép számmal akadnak bődületes baromságok is. A…

Az első részben röviden áttekintettük a latin betűs átírás kialakulását Japánban és részletesen foglalkoztunk a legelterjedtebb átírási módszerrel a Hepburn-átírással.  A japán nyelvbe bevezető cikksorozatom, a latin betűs átírásról szóló második részében a fonetikai átírásoknál maradva, a…