Ha megkérdezzük valamelyik (bármelyik) karatemestert, harcművészt „Mit jelent az, hogy kyokushinkai?” valószínűleg ugyanazt a választ fogjuk kapni: „Találkozás a végső igazsággal”. De valóban ezt jelenti a Kyokushinkai 極真会 összetétel? Ha pedig nem, akkor mi lehet a név igazi jelentése, amiről látszólag senki, vagy csak kevesen tudnak?

Az összes karateka, vagy harcművész, akivel csak találkoztam, teljesen biztos volt benne, hogy a „kyokushinkai” jelentése „találkozás a végső igazsággal”. Ez amolyan kitörölhetetlen alaptételnek tűnik. Mindez persze nem meglepő, ha tudjuk, hogy ez az értelmezés a legelső magyar Kyokushinkai-könyvben jelent meg, mégpedig egyenesen az egyik hazai alapító tollából – neki pedig csak el kell hinnünk, nem?

A kyokushinkai három szó összetételéből áll:

– kyoku – jelentése végső vagy legvátolabbi

– shin – jelentése igazság vagy valóság

– kai – jelentése találkozás, összekapcsolódás

極真会

Ezek szerint a kyokushinkai jelentése: találkozás a végső igazsággal.

Adámy István: Kyokushin Karate. Budapest: Zrínyi, 1989. 19. o.

Az igazi kérdés, hogy ez a magyarázat teljesen megfelel-e a modern japán nyelvi ismereteinknek (spoiler: nem). Tény, hogy a Kyokushinkai három kanji írásjegyből áll, ezek a kyoku 極 a shin 真 és a kai 会.

Az első kettővel nagyobb gond nincs is: a kyokushin 極真 tényleg azt jelenti, hogy „végső igazság”. A probléma itt inkább a kai 会 szócskával lesz.

Korábban már megismerkedtünk a kanjikkal annyira, hogy tudjuk: a legtöbb kanjinak általában van egy kun’yomi és egy (vagy akár több) on’yomi olvasata. Tudjuk azt is, hogy általában önmagában álló kanjinál kun’yomi, az összetételben szereplő kanjik esetén on’yomi olvasat használatos (akinek most fogalma sincs miről beszélek, az itt talál egy rövid bevezetést).

Valójában a különbség nem csak kiejtésben van: olvasattól függően, a kanjik jelentésében, értelmezésében is lehetnek kisebb nagyobb eltérések. Az egészen árnyalatnyitól, egészen odáig, hogy a kanji kun’yomi és on’yomi olvasatai között akár szófaji (és persze így erős jelentésbeli) eltérések is lehetnek. Éppen ez történik a Kyokushinkai 極真会 végén található 会 írásjeggyel is.

A 会 kanji japán kun’yomi olvasatban valóban jelenthet „találkozást”.

Ebben az esetben a 会 írásjegy olvasata au 会う ami egy japán ige és azt jelenti: „találkozni”. Mivel igéről beszélünk, ennek a japán nyelvben van igeragozása is (figyeljük meg, hogyan változik az okurigana a ragozás során) így ez az ige lehet udvariasabb formában ai-masu 会います vagy akár tagadásként awa-nai 会わない (ami természetesen azt jelenti, hogy „nem találkozni”).

Amit viszont muszáj észrevenni, az az, hogy a „találkozni” jelentésű 会う írásjegyet nem kai-nak olvassuk, és nem több kanjival áll összetételben. A 会 írásjegy kai olvasatban, egy főnév, ami (a „találkozás” gondolatából eredően) azt jelenti, hogy „csoportosulás, összejövetel”, összetételekben használt szuffixumként pedig „társaság” vagy akár „szövetség”.

Ha már nyelvészet, jó példa erre a XIX. század végén, a japán nyelv latin betűs átírásával foglalkozó Rōmajikai ローマ字会 azaz a „rōmaji társaság”. Ez egy nyelvészekből álló csoportosulás volt, akik eredetileg le akarták cserélni a bonyolult kanjikat az egyszerűbb és praktikusabb latin betűkre (spoiler: nem sikerült). Ez egy amolyan klub volt, és senkinek sem jutott eszébe, hogy úgy fordítsa Rōmajikai nevét, mint „találkozás a rōmajival”.

A harcművészetekhez visszatérve a mai aikidō 合気道 legjelentősebb politikai szervezetének számító Aikikai 合気会 is inkább úgy fordítható, mint „az aiki társaság/szövetség” akiknek tagjai, az alapító Ueshiba Morihei tanítványai voltak. De nem azért voltak és vannak ott, hogy „találkozzanak az aikival” hanem hogy gyakorolják és terjesszék a világban az aikidōt, egy homogén szervezet, csoportosulás részeként.

Ezt fejezi ki a kai. Egy klubot, egy szövetséget, vagy akár csak egy gittegyletet, akik szervezetten találkoznak (au 会う) e csoportosuláson belül (kai 会).

Ebben az értelmezésben tehát a Kyokushinkai 極真会 jelentése sokkal inkább az, hogy „a végső igazság társasága” vagy „a végső igazságot [keresők] csoportja”. Nem azok, akik „találkoznak a végső igazsággal” (már ha egyáltalán lehetne vele találkozni, mert ugye a budō 武道 egy életen át tartó „út” 道 aminek soha sincs vége).Aki még ezután sem hisz nekem, talán majd hinni fog az alapító, Ōyama Masutatsu sōsainak aki ezt írja Mas Oyama’s Karate Philosophy: The Kyokushin Way című könyvében:

Yamaoka Tesshu a XIX. század első felének végén alapított vívóiskola vezetője kijelentette, hogy a kardforgatás legbelsőbb lényege függetlenséget követel az összes társadalmi kötöttség alól. A harcművészetek végső célja, hogy megszakítsák az ily kötöttségeket, beleértve a legnagyobbat az élethez való ragaszkodást és az abból eredő halálfélelmet is. És ez a célja a karatémnak is, a Kyokushin-kai-nak /a végső igazság keresőinek társasága /, ahogy neve is jelzi.

(A magyar nyelvű idézet egy, az interneten terjedő kalózfordításon alapul. Természetesen a könyvek ingyenes elérhetővé tétele kalózkodás útján csúnya és rossz dolog! Szóval azt ajánlom, senki ne próbálja meg letölteni jogtalanul a könyvet, még innen se és ne ellenőrizze le saját maga ezeket a sorokat a pdf-fájl 53. oldalán!)

Remélem ma is mindenki tanult valami hasznosat (és sikerült romba döntenem mindazt, amiben eddig hitt) illetve legközelebb is velem tart további mítoszok, nimbuszok és berögzült félreértések lerombolásában.

Addig is egy hatalmas OSU minden kedves Kyokushinkai karatekának, meg persze a többieknek is!

Mata ne! またね!