Japán harcművészetek, nyelvészet, történelem, és minden, amit a sensei nem mondott el...

2021. július 25. 09:00 - Budō Baka

Bureikingu nyūsu: Megjelent a Távol-keleti Tanulmányok 2020/2-es száma

Most már új platformon is

tkt_2020_2_borito.jpg

Korábban már volt bejegyzés a Távol-keleti Tanulmányok tudományos folyóiratról, amelyben egyetemi kutatók, professzorok tudományos publikációi olvashatók. Pont mint a Natureben, csak ezt kifejezetten a távol-keleti, japán, kínai, koreai, mongol stb. kultúra iránt érdeklődők számára.

Bizony már eltelt egy év (el is felejtettük megünnepelni a blog szülinapját), és ismét megjelent a TKT 2020-as évfolyamának második száma – persze korábban megjelent az első is, de abban nem voltak harcművészeti témájú publikációk, így az minket nem érint.

Ami újabb jó hír és nagy változás, hogy a Távol-keleti Tanulmányok teljes eddigi sorozata digitálisan is felkerült az Open Journal Systems (OJS) felületére. Az OJS egy tudományos publikációs felület, amely különböző folyóiratokat gyűjt össze és tesz hozzáférhetővé – nagyjából úgy, mint az academia.edu, annyi különbséggel, hogy itt nem tölthet fel mindenki azt, amit akar, továbbra is komoly szakmai minőségellenőrzésen mennek keresztül a megjelent cikkek.

Mindez számunkra sok mindent jelent, többek között azt is, hogy most már nem a teljes számot kell letöltenie annak, akit csak egy tanulmány érdekel: minden szám minden tanulmánya egyesével fel lett pakolva a rendszerbe, így minden 2009 óta megjelent tanulmány egyenként elérhető (ha netán valakit érdekel, miért nem voltak új posztok a tavaszi időszakban, nos ezért, mert ezzel én lettem megbízva). Ez amúgy azért is nagyon jó, mert így már Google-keresés alapján is megtalálhatók az egyes tanulmányok.

Ahogyan tavaly, idén is kigyűjtöttem az tanulmányokat, amik a harcművészetekkel, vagy a harcművészetekhez kapcsolódó témákkal foglalkoznak. Innentől kezdve mindig fent lesznek a legfrissebb anyagok, a címekre kattintva pedig letölthetitek pdf-ben az adott tanulmányt, hogy azonnal el is olvashassátok:

2021/2, 65–77: Somogyi Áron: A Ming-kori fegyverhasználat és fegyvertartás szabályozása a Da Ming lü-ben rögzített törvények alapján.

A kardtechnikák után kicsit elmerülhetünk a jogban, ki és milyen feltételek mellet tarthatott magánál kardot egyáltalán, és mikor használhatta azt. Mert bizony a „régi szép időkben” sem lehetett csak úgy gyilkolni egymást kisbicskával meg blökiszeletelővel….

2021/2, 167–214: Gottner Richárd Gábor: A japán jūjutsuterminológia Magyarországon: kísérlet egy új szakzsargon kialakítására.

A jūdō után most a jūjutsu magyarországi iskoláival, annak japán és magyar nyelvű elnevezéseivel foglalkozik ez a tanulmány. Egyben bemutatja, hogyan lehetne a Magyar Sport Ju-Jitsu szövetség számára egy egységes, minden iskola által használható terminológiát létrehozni.

2019/1, 29–49: Somogyi Áron: A Ming-kori katonai víváselmélet leírása és elemzése a Jixiao Xinshu víváselméleti értekezései alapján.

A cím önmagáért beszél, ebben a tanulmányban tovább folytathatjuk a kínai vívásban való elmélyülést.

2020/2, 111–152: Gottner Richárd Gábor: A japán jūdō terminológia magyar fordításának problémái: támpontok egy szakzsargon megreformálásához.

A tanulmány röviden összefoglalja a jūdōtechnikák magyar nyelvű elnevezéseinek kialakulását, majd elmondja, miért nem felelnek meg az eredeti japán jelentésnek, és hogyan lehetne ezen segíteni.

2017/2, 69–90: Somogyi Áron: Egy Ming-kori kardvívó kézikönyv bemutatása és fordítása: új távlatok a kínai hadtörténet kutatásában.

Egy fiatal és ígéretes sinológus (kína-kutató) kolléga érdekes írása a kínai harcművészetekről. A műben röviden bemutatja a középkori kínai hadviselés legfontosabb tankönyvét a Wǔbèizhì 武備志 („A harci felkészítés krónikája”) című művet majd lefordítja és elemzi annak kardvívással foglalkozó fejezetét.

2016/2, 47–85: Hornos Dániel: Jog a középkori Japánban – a Kamakura-kori bukehō.

Hornos Dániel kiváló fiatal kutató, senpaiom volt egyetemen, most japán tolmács és tanári állása mellett pedig doktori tanulmányait végzi az ELTÉ-n az edo-kori szamuráj jogrendszerről és törvénykezésről. Ebben a munkájában a legelső shōgun által kormányzott, a „szamurájok hajnalának” is tekinthető Kamakura-kor, szamurájokra vonatkozó törvénykezését ismerhetjük meg.

2015/2, 27–74: Szabó Balázs: Bevezetés a szamurájok oktatásába: Yamaga Sokō Bukyō shōgakuja.

A címben szereplő mű elemzése és fordítása található meg ebben a tanulmányban. Yamaga Sokō munkássága kiemelkedően fontos, ugyanis az általa megteremtett filozófiai iskola volt az alapja mindannak, amiből mind Hagakure, mind pedig később a Bushidō gondolatvilága kialakult. Ebben a tanulmányban konkrétan mindenki által ismert bushidō gondolkodás megszületésének lehetünk tanúi.

2013/1-2, 207–239: Yamaji Masanori: „Bu 武” és „Bun 文” – A filológiai kutatás fontosságáról Japán jobb megismeréséhez.

Yamaji Masanori az ELTE Japán tanszékének alapítója, illetve a hazai kendō megalapításában is szerepe volt, ezzel együtt pedig a magyarországi harcművészet-kutatás pionírjaként is tisztelhetjük. Ebben a munkájában a bunbu ryōdō 文武両道 azaz a „kard és ecset két útja” eszményével foglalkozik, valamint egy általános bevezetést nyújt a harcművészet kutatás alapjaiba.

2013/1-2, 151–171: Szabó Balázs: Követni a halálba: szamuráj-öngyilkosságok a 17. századi Japánban.

Ha szamurájok, akkor természetesen harakiri (vagy seppuku?) ezt mindenki jól tudja. A tanulmány viszont lerántja a leplet a negédes, cseresznyevirágos szamuráj romantikáról, és megtudhatjuk hogyan alakult ki, jött divatba, majd pedig lett betiltva a szamuráj öngyilkosság intézménye.

2012/1-2, 163–191: Szabó Balázs: A hadtudomány oktatása a kora-újkori Japánban.

A címből nem derül ki, de ez egy nagyon fontos forrásanyag: a tanulmány Japán legelső „harcművészeti lexikonját” a Honchō bugei shōden-t 本朝武芸小傳 („Országunk harcművészetének rövid története) mutatja be, és a legelső, hadtudományról (heihō 兵法) szóló fejezet teljes magyar fordítását is megtalálhatjuk benne.

2010/1, 135–144: Szabó Balázs: Shushigaku – A tokugawa-japán „hivatalos” filozófiája.

Érdekes eszmetörténeti összefoglalás arról, hogyan határozta meg a neo-konfuciánus filozófia az általános szamuráj gondolkodást – mert nem csak a bushidō létezett, sőt…

2009/1, 125–145: Szabó Balázs: Egy bevezetőnek szánt harcművészeti forrás: Heihō shoshin no tebikigusa.

A legelső japán jūjutsu iskola, a Takenouchi-ryū 竹内流 egyik tekercsének elemzése található, amiből kiválóan megmutatkozik, hogyan hatottak egymásra az iskolák.

A megjelent könyvek elérhetőek a legtöbb városi könyvtárban, távol-keleti kutatásokkal foglalkozó egyetemek gyűjteményében, de a Távol-keleti Intézet honlapján digitálisan is fent van, ingyen letölthető bárki számára. Mindenkit bátorítok, hogy nézzen bele:

http://tavolkeletiintezet.elte.hu/index.php?menu=periodika

Mindenkinek jó művelődést, továbbra is inkább ezeket olvassátok, mint az álomvilágban élő wannabe-japán kóklerek, szamuráj romantikától csöpögő „tomkrúzos” fantazmagóriáit.

Mata ne! またね!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://budobaka.blog.hu/api/trackback/id/tr4116636788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Japán harcművészetek, nyelvészet, történelem, és minden, amit a sensei nem mondott el...
süti beállítások módosítása