Egy korábbi bevezető posztban már kifejtettem, miért fontos, hogy megkülönböztessük a rövid és hosszú magánhangzókat a japán nyelvben, és hogy ezeket jelöljük is írásban, ha igényes szakmai anyagot akarunk letenni az asztalra. Jogosan merülhet fel viszont a kérdés, hogy mégis hogyan lehet ezt…

A korábbi cikkekből már megtudhattuk, egy átlagos japánnak 2136 kanji ismerete szükséges, melyeknek írásképét, jelentését, különböző olvasatait, sőt, még új jelentésekkel bíró összetételeit is el kell sajátítsa. Ráadásul ne felejtsük el, hogy két szótagírás is született az idők során, a hiragana és…

Korábban már volt szó a japán nyelv magánhangzóiról, ma azonban kicsit specifikusabban, a hosszú magánhangzók (japánul chō-on 長音) világát szeretném kicsit részletesebben bemutatni, mert mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban problémás szokott lenni a használatuk – pontosabban annak hiánya.

Tegnap este tanultam-gyakoroltam kicsit a kanjikat. Szótanuló-kártyák, meg ilyen-olyan programok ide-oda, én maradok a jó öreg papír-ceruza kombónál. Egyrészt jobban megmarad ha leírom, másrészt kellemes zenével egész jól kikapcsol, mikor csak úgy, kicsit elmélyülök az írásjegy-írásban. Bár a…

Ha megpróbálunk kicsit utánanézni a jūjutsu vagy a jūdō történetének, hamar megtaláljuk azt a „köztudott tényt”, hogy ezeknek a rendszereknek az őse, a misztikus yawara művészete volt. De valóban igaz ez? És ha igen, akkor mégis milyen küzdőművészet lehetett az a bizonyos yawara és mit jelent a név?

Az első részben a Hepburn, a második részben pedig az abból kialakult Hyōjunshiki és magyaros átírásokról volt szó.  A japán nyelvbe bevezető cikksorozatom, a latin betűs átírásról szóló harmadik részében az eddigi fonetikai (hangzást) követő átírások után, most  a fonológiai (eredeti írásmódot…

Az első részben röviden áttekintettük a latin betűs átírás kialakulását Japánban és részletesen foglalkoztunk a legelterjedtebb átírási módszerrel a Hepburn-átírással.  A japán nyelvbe bevezető cikksorozatom, a latin betűs átírásról szóló második részében a fonetikai átírásoknál maradva, a…

Fiatal, lelkes laikusként sok kérdőjelet okozott számomra a japán és kínai harcművészetek mezsgyéjén portyázó kempō illetve másik verziójában kenpō megnevezése és átírása. A japán fonológia sötét erdejében, a rōmaji mocsarában vakon botorkálva a leghajmeresztőbb, lidércfényes elméletek láttak…

Amikor itt Magyarországon – vagy úgy eleve nyugaton – Japánról, a japán nyelvről vagy japán kifejezésekről beszélünk, rögtön felmerül a japán nyelv latin betűs átírásának kérdése és problémája is. Ezt a latin betűs átírást nevezzük japánul rōmajinak ローマ字 azaz szó szerint „róma[i] írásjegyeknek” és…

Akit érdekelt a harcművészeti terminológia, talán az írásjegyeknek is utánanézett. Ilyenkor sokszor meglepődve tapasztalhatta, hogy ugyanaz a kanji egyik vagy másik technika nevében teljesen más kiejtés kap. Így lehet például, hogy míg a karate 空手 mint „üres kéz” szóban a kéz te-ként ejtendő, a…