Az első (és talán egyetlen) amit japán nyelven jól (vagy kevésbé jól) megtanulunk a harcművészetekben, az a számolás. De miért van, hogy amíg egyes stílusokban shi és shichi számot kiabálunk, más edzéseken az már yon és nana? Kinek van igaza, hogy számoljunk tíz fölött, mit keresnek itt (már megint) a kínaiak, mit mondjunk, ha már levegőt se kapunk, és úgy alapból, hányféleképpen lehet japánul számolni?

Oké, kezdjük az egyszerű részével. Biztos vagyok benne, hogy mindenki el tud számolni tízig ugye: ichi, ni, san, shi, go, roku, shichi, hachi, kyū és (keményen!) jūūū! De aztán részt veszünk életünk első japán óráján (vagy kendō edzésén), és azt mondják, az nem shi, hanem yon. És nem shichi hanem nana. Igazuk van? Tévedtünk? Ők tévednek?

Igazából mindkét félnek igaza is van, meg nem is. A titok az, hogy a japánok alapból kettő számrendszert használnak.

Az a fajta számolás, amit harcművészként jól ismerünk, valójában a kínai számrendszer japánul kiejtve: habár a japánoknak eredetileg volt saját számrendszerük, amikor átvették a kínai írásjegyeket, bekerültek a számokat jelölő kanjik is, amiket megpróbáltak úgy kiejteni, mint a kínaiak: ez az on’yomi amiről volt is már szó korábban. Valójában a számokat kifejező kanjiknak ezeket az on’yomi olvasatait használjuk, amikor „japánul” számolunk.

A mai kínai nyelvben úgy számolunk, hogy:

yī, èr, sān, sì, wǔ, liù, qī, bā, jiǔ, shí

Ezeknek a mai japán változata a már ismert:

ichi, ni, san, shi, go, roku, shichi, hachi, kyū, jū

Persze, néhány száz év eltelt az átvétel óta, közben a kínai nyelv is változott, és a japán nyelv is, főleg azok után, hogy a kínai kiejtést hozzáigazították a saját nyelvük hangkészletéhez. De még ma is szembetűnő a hasonlóság a san és a sān, a shi és a sì vagy akár a kyū és a jiǔ között. Ha pedig tudunk néhány alapvető dolgot a japán nyelvvel kapcsolatban (például hogy nincs wu és L a japán nyelvben, vagy hogy a h-sor hangjait a középkorban még p-nek ejtették) akkor láthatjuk az átfedést a go és wǔ, a roku és liù vagy akár a hachi és a bā között (főleg mert a kínai pīnyīn átírásban a b hang egy erőteljesen ejtett p-nek felel meg). Ez tehát az a számolási fajta, amit mi, a japán harcművészetek kedvelői jól ismerünk.

És mi a helyzet az eredeti japán számolással?

A tradicionális japán számrendszerben, tulajdonképpen ragozható szótövek vannak. Alapesetben a tsu つ szuffixummal (ami egy bármire használható általános számlálószó) együtt ejtjük őket.

Így a hagyományos japán számsor:

hito-tsu, futa-tsu, mi-tsu, yon/yo-tsu, itsu-tsu, mu(t)-tsu/mui-tsu, nana-tsu, ya-tsu, kokono-tsu, tō

Érdemes megjegyezni hogy a yotsu mellett ott van a yon (ez egy archaikus forma), illetve ezzel együtt a nana a ya és a tō gyakran áll önmagában, szuffixum nélkül.

Ezt a számsort a mai napig is használják Japánban, egyes számlálószavaknál, felsorolásokban, dátumban. Ilyen például az „egy személy” ami hitori 一人 és a „két személy” ami futari 二人 (nem pedig ichijin meg nijin). Mégis, azért vették át a kínai számsort is, mert ezek a számok hagyományos értelemben vett számolásra nem ideálisak: általában számlálószavakkal együtt használják őket., önmagukban csak elvétve.

Ezt a kettőséget megőrizve a számokat kifejező kanjiknak: 一二三四五六七八九十 az on’yomi olvasata a kínai, a kun’yomi olvasata pedig az előbb ismertetett japán eredetű kiejtést adja vissza.

Ez remélem érthető, és gondolom most sokakban meg is fogalmazódik a kérdés:

De akkor mégis mit keresnek archaikus japán számok a kínai eredetű számolásban?!

Japán nyelvórákon (vagy más stílusokban, például a kendōban) hamar megtapasztalja az ember, hogy számoláskor, a kínai eredetű shi (négy) és shichi (hét) helyett, gyakrabban használják, a japán számsorból kölcsönzött, yon és nana számokat.

Ez a japán nyelv homonim voltára vezethető vissza, azaz hogy több különböző jelentésű kanji is létezhet ugyanazzal az olvasattal. Nevezetesen a „négy” 四 jelentésű kanji on’yomi olvasata shi, de ugyanez a shi szó egy másik kanjival leírva: 死 azt jelenti, hogy „halál”. Éppen ezért az összecsengő hangzás miatt, általában kerülik, és a yon olvasatot használják helyette. (Eleve a „halál” szóval való hasonlósága miatt, a négyes szám ugyanolyan balszerencsésnek számít Japánban, mint nálunk a tizenhárom).

Kevésbé drámai a helyzet a „hetes” 七 számmal: az on’yomi olvasatú shichi könnyen összekeverhető az ichi számmal, ezért sokszor inkább a nana ejtésű kun’yomi olvasatot használják, nehogy véletlenül összekeverjék őket.

Ettől függetlenül, a shi és shichi használata is teljesen helyes, semmi probléma, ha már megszoktuk (kicsit olyan ez, mint magyarban a „két-kettő” számpár).  Viszont tíz feletti számolásnál és a számlálószavaknál, az esetek túlnyomó többségében, már csak a yon és nana alakokat használhatjuk.

Hogy számoljak, ha már levegőt se kapok?!

Biztos megesett már, főleg ha karate vagy kendō edzésen van az ember, hogy az egyénileg könnyen ismételhető gyakorlatokból (tsuki waza, keri waza, suburi stb.) tízes szériákban akár többszázat is lenyomnak az edzésen.

Ott izzadsz a tatamin, egy házi karatemaraton közepén, és már a huszadik „ichi-ni-san-shi” szériát számoljátok be. Akár te tartod az edzést, és neked kell kipréselned a számokat két levegővétel között, akár sorban mindenki számol tízet (persze sosem akkor van ilyen, amikor a fél bagázs nem jön edzésre) vagy mindenki egyszerre számol, már-már a felismerhetetlenségig artikulátlanul szenvedve ki bármilyen hangot, amit még képes produkáni. Hogyan várható el ilyenkor bárkitől, kétszáz ismétlésen túl, hogy tökéletesen ejtsen ki egy érthető rokut vagy hachit? Természetesen sehogy, és ne gondoljuk, hogy a japánokban a „samurai-spirit” támad fel ilyenkor: ők is ugyanúgy elfáradnak, és spórolnak az energiával, ahogy csak tudnak. Jelen esetben a kiejtett szótagokat „csalják” el.

Ahogyan a magyarban is megvan a tempós „e’-két-há’-négy” úgy a japánban is találhatunk egy energiatakarékos gyorsszámolási módot a gyors, ütemes, egyszerű tízes szériákhoz. Ehhez a fent ismertetett, kun’yomi olvasatú japán számrendszert (hitotsu, futatsu, mitsu) veszik alapul, de úgy, hogy csak az első szótagot számolják be.

A japán gyorsszámolás tehát úgy néz ki, mint:

hi, fu, mi, yo, i, mu, na, ya, ko, to

Igazán hasznos, ha gyors ütemben, sokszor kell tízet leszámolnunk, miközben már igazából a nyelvünket tapossuk.

A tízes szérián túl

A tíz feletti számolás logikus és egyszerű: csupán annyi a dolgunk, hogy a tízes szám a jū 十mellé pakoljuk az aktuális számot. Így haladhatunk tovább tíztől fölfelé, úgy mint jūichi 十一, jūni 十二, jūsan 十三, jūyon 十四, jūgo 十五 stb.

Ha húsz felett akarunk számolni, akkor „két tízest” kell használnunk, azaz a húsz tulajdonképpen nijū 二十lesz. Ugyanezen a logika mentén haladva, a harminc az sanjū 三十, a negyven az yonjū 四十, az ötven pedig gojū 五十, és így tovább. Pofonegyszerű.

Természetesen, ezeken belül, a további számolás is, a tíz fölötti számolással megegyezik, így például a harminchét sanjūnana 三十七, a negyvenkettő yonjūni 四十二, a hatvankilenc pedig rokujūkyū 六十九. Ez a logika ugyanúgy folytatódik a százas, ezres, és tízezres helyiértékű számoknál is: kétezer-ötszázhetvennégy például nisen-gohyaku-nanajūyon 二千五百七十四 lesz.

A százas (hyaku 百), és ezres (sen 千) számolásnál viszont, nagyon oda kell figyelnünk, az egyes, a hármas, a hatos, és a nyolcas számokra. Ugyanis ezek ilyenkor megrövidülnek és/vagy rendakus alakot vesznek föl. Az (egy)száznál, az ichi nem szükséges – csak simán annyit mondunk, hogy hyaku 百. Viszont, a háromszáz az sambyaku 三百, a hatszáz roppyaku 六百, a nyolcszáz pedig happyaku 八百 alakra vált.

Továbbá az ezreseknél, az egyezer az issen 一千, vagy csak simán sen 千, a háromezer sanzen 三千, és a nyolcezer hassen 八千 lesz (a hatezer azonban itt megmarad szabályszerűen rokusen 六千 alakban).

Minden egyben

Végül összefoglaltam nektek egy táblázatban (amolyan puskaként) az összes itt tárgyalt számolási módot: 

Nagyjából ez minden, amit egyelőre tudni kell a japán számokról. Egy másik fontos téma még a számlálószavak különös világa, de azt majd egy másik posztban…

További érdeklődőknek melegen ajánlom a Japán Napló videóját Holló Vikitől, aki nem csak egyszerűen (és nagyszerűen) összefoglalja a dolgot, de a gyakorlatban is bemutatja, hogyan kell helyesen számolni:

Addig is, nyomja mindenki az „icsniszánsít” vagy a „hifumijót” a következő alkalomig.

Mata ne! またね！