Bár gyerekfejjel kezdtem el harcművészeteket csinálni, már japánszakos egyetemista voltam, amikor belefogtam a karate tanulásába. Szakmai ártalomból ekkor már jóval tudatosabban figyeltem a vezényszavakra, technikák neveire meg minden ilyesmire – meg is gyűlt vele a bajom rendesen. Az egyik…

Emlékszem, még lelkes kezdőként teljesen lenyűgözött az a japán nyelv, amit az edzésen használtunk. A vezényszavak, a technikák, testrészek nevei... Szivacsként szívtam magamba a terminológiát, szinte ittam minden japán szót, amit nagy tudású mestereink kiejtettek a szájukon, olyan…

Te is észrevetted már? Hogy mit? Megmutatom, mire gondolok. Nézzük meg néhány harcművészeti alaptechnika (ütések, rúgások, dobások stb.) japán elnevezését: tachi, tsuki, uchi, keri, harai, otoshi, taoshi, karami, sabaki, makikomi, kaeshi, uke, nage, katame, shime, wakare stb. A felsoroltak közül…

Korábban már volt szó a japán nyelv magánhangzóiról, ma azonban kicsit specifikusabban, a hosszú magánhangzók (japánul chō-on 長音) világát szeretném kicsit részletesebben bemutatni, mert mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban problémás szokott lenni a használatuk – pontosabban annak hiánya.

Te is észrevetted már ugye? A harcművészeti technikákban bizonyos szavak néha zöngés néha pedig zöngétlen mássalhangzóval kezdődnek: a jūdōban van ashi barai 足払 de ott a harai goshi is 払腰; van harai goshi 払腰 de ott a koshi guruma 腰車 is; van koshi guruma 腰車 de ott a kuruma gaeshi 車返 is – sokáig…

Az első részben átnéztük, milyen magánhangzók vannak a japán nyelvben. Ideje picit elmerülni most a mássalhangzókban is, amivel egyszer és mindenkorra lezárhatjuk, mi számít autentikus japán szónak és mi nem.

Ha megpróbálunk kicsit utánanézni a jūjutsu vagy a jūdō történetének, hamar megtaláljuk azt a „köztudott tényt”, hogy ezeknek a rendszereknek az őse, a misztikus yawara művészete volt. De valóban igaz ez? És ha igen, akkor mégis milyen küzdőművészet lehetett az a bizonyos yawara és mit jelent a név?

Az előző bejegyzésben mindenki megismerkedhetett a japán számokkal. A mai részben ezen tovább haladva a számlálószavakról fogok röviden szót ejteni, hogy ezzel is bővítsük az ismereteinket.

Az első (és talán egyetlen) amit japán nyelven jól (vagy kevésbé jól) megtanulunk a harcművészetekben, az a számolás. De miért van, hogy amíg egyes stílusokban shi és shichi számot kiabálunk, más edzéseken az már yon és nana? Kinek van igaza, hogy számoljunk tíz fölött, mit keresnek itt (már megint)…

Gyakran hallottam karatésoktól, edzőtársakról. hogy a Kyokushinkai stílust „kiokushin”-nak hívják. Aztán ahogy többet tudtam japánul, egyre inkább zavarni kezdett a dolog.