Bár gyerekfejjel kezdtem el harcművészeteket csinálni, már japánszakos egyetemista voltam, amikor belefogtam a karate tanulásába. Szakmai ártalomból ekkor már jóval tudatosabban figyeltem a vezényszavakra, technikák neveire meg minden ilyesmire – meg is gyűlt vele a bajom rendesen. Az egyik…

Te is észrevetted már? Hogy mit? Megmutatom, mire gondolok. Nézzük meg néhány harcművészeti alaptechnika (ütések, rúgások, dobások stb.) japán elnevezését: tachi, tsuki, uchi, keri, harai, otoshi, taoshi, karami, sabaki, makikomi, kaeshi, uke, nage, katame, shime, wakare stb. A felsoroltak közül…

A korábbi cikkekből már megtudhattuk, egy átlagos japánnak 2136 kanji ismerete szükséges, melyeknek írásképét, jelentését, különböző olvasatait, sőt, még új jelentésekkel bíró összetételeit is el kell sajátítsa. Ráadásul ne felejtsük el, hogy két szótagírás is született az idők során, a hiragana és…

Korábban már volt szó a japán nyelv magánhangzóiról, ma azonban kicsit specifikusabban, a hosszú magánhangzók (japánul chō-on 長音) világát szeretném kicsit részletesebben bemutatni, mert mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban problémás szokott lenni a használatuk – pontosabban annak hiánya.

Te is észrevetted már ugye? A harcművészeti technikákban bizonyos szavak néha zöngés néha pedig zöngétlen mássalhangzóval kezdődnek: a jūdōban van ashi barai 足払 de ott a harai goshi is 払腰; van harai goshi 払腰 de ott a koshi guruma 腰車 is; van koshi guruma 腰車 de ott a kuruma gaeshi 車返 is – sokáig…

Az első részben átnéztük, milyen magánhangzók vannak a japán nyelvben. Ideje picit elmerülni most a mássalhangzókban is, amivel egyszer és mindenkorra lezárhatjuk, mi számít autentikus japán szónak és mi nem.

Korábban több ismerkedős poszt volt a japán nyelvről, többek között a kanji a kana a rōmaji és a többi bemutatásáról. A mostani alkalommal, úgy gondolom, ideje egyszer és mindenkorra rendbe tenni: milyen hangokat találhatunk meg, és miket nem a japán nyelvben, hogyan kell kiejteni őket, és mikre…

Az előző bejegyzésben mindenki megismerkedhetett a japán számokkal. A mai részben ezen tovább haladva a számlálószavakról fogok röviden szót ejteni, hogy ezzel is bővítsük az ismereteinket.

Az első (és talán egyetlen) amit japán nyelven jól (vagy kevésbé jól) megtanulunk a harcművészetekben, az a számolás. De miért van, hogy amíg egyes stílusokban shi és shichi számot kiabálunk, más edzéseken az már yon és nana? Kinek van igaza, hogy számoljunk tíz fölött, mit keresnek itt (már megint)…

Az első részben a Hepburn, a második részben pedig az abból kialakult Hyōjunshiki és magyaros átírásokról volt szó.  A japán nyelvbe bevezető cikksorozatom, a latin betűs átírásról szóló harmadik részében az eddigi fonetikai (hangzást) követő átírások után, most  a fonológiai (eredeti írásmódot…