Akit érdekelt a harcművészeti terminológia, talán az írásjegyeknek is utánanézett. Ilyenkor sokszor meglepődve tapasztalhatta, hogy ugyanaz a kanji egyik vagy másik technika nevében teljesen más kiejtés kap. Így lehet például, hogy míg a karate 空手 mint „üres kéz” szóban a kéz te-ként ejtendő, a shutō 手刀 magyarul „kéz-él” szavunkban már shu a kéz szó kiejtése. Hogy miért? Ennek fogunk ma utána járni.

A yomikata 読方 a kanji írásjegyek olvasatát, szó szerint olvasási módját jelenti. A mai cikkünkben ennek eredetéről és különböző fajtáiról fogunk szót ejteni. Ezzel választ kapunk arra, hogy egy írásjegynek miért lehet az egyes technikában teljesen eltérő kiejtési módja.

Egy korábbi cikkben megtudhattuk, hogy a kanjikat Kínából vették át a japánok. Ezáltal nem csak az írás maga, hanem rengeteg kínai szó is bekerült a japán nyelvbe: valójában a mai japán szókincs nagyjából 60%-a ún. kango 漢語 azaz „kínai [eredetű] szó”.

A japánok a kanjik kínai kiejtését is igyekeztek átvenni, ám ezzel együtt a kanji jelentésének megfelelő japán szót szintén hozzátársították az írásjegyhez. Ennek eredményeképpen a legtöbb kanjinak van egy japán „jelentés szerinti” kun’yomi 訓読, és egy kínai „kiejtés szerinti” on’yomi 音読 olvasata. Az on’yomi olvasatot nevezik egyébként „sino-japán” olvasatnak is.

Meg is figyelhető, hogy míg a kun’yomi a több szótagos, kifejezetten „japános” szavakat jelöl (pl. katana, samurai, yawara stb.) addig az on’yomi olvasatok általában egy, maximum két szótagból állnak (pl. tō, dō, sui, mei, shin stb.) amely a kínai nyelv szavaira jellemző. Az ún. „nyílt összetett szótagok” mint a kyo, sha, cha, shō, jū stb. szintén inkább az on’yomi olvasatokra jellemzőek – eleve e hangok nagy része kínai hatásra jelent meg a japán nyelvben, hogy áthidalhassák a kiejtésbeli különbségeket.

Vegyük a korábbi példánkat, a karate 空手 és shutō 手刀 szavakban ismertetett „kéz” 手 írásjegyét. A 手 japánul azt jelenti te. Amikor egy japán ránéz a 手 írásjegyre, a te szó fog eszébe jutni, ahogyan nekünk a „kéz” szavunk. A 手 eredeti, kínai kiejtése viszont shǒu. A japánok megpróbálták átvenni a kínai kiejtést, amely a fonetikai különbségek miatt végül shu lett. A 手 írásjegy kun’yomi olvasata tehát te, míg az on’yomi olvasata shu.

Ugyanez a helyzet az „egyélű kard” jelentésű 刀 írásjeggyel is, ami kun’yomi szerint katana azonban on’yomi szerint (a kínai dāo kiejtés után) tō olvasatú. Így lehet, hogy a te 手 és a katana 刀 kun’yomi olvasattal bíró kanjik on’yomi olvasata mégis shu és tō lesz.

A kanji olvasására nincsenek univerzálisan érvényben lévő egzakt szabályok. Így sajnos minden kanjinak és kanji-öszetételnek külön meg kell tanulni nem csak a jelentését, hanem az olvasatát is – ezért is tart olyan sokáig elsajátítani a japán nyelvet.

Azt alapelvként elmondhatjuk azonban, hogy általában ha egy kanji önmagában áll akkor a kun’yomi, ha viszont egy összetétel része akkor az összetételt alkotó kanjiknak, az on’yomi olvasatát szokás figyelembe venni. Így a „kéz” 手 írásjegy önmagában te, a „kard” 刀 pedig katana alakot kap: ha viszont a kettőt egy összetételben kombináljuk, mint a „kéz-él” esetében 手刀 akkor az olvasata a shutō lesz. Ám ez nem minden esetben van így, hiszen a karate 空手 szó szintén kanji-összetétel, ebben az esetben mégis a két írásjegy kun’yomi olvasatát használjuk.

Sőt, az aikidōban is megtalálható a 手刀 összetétel, ám nem az on’yomi olvasatú shutō, hanem a kun’yomi olvasatú tegatana formában. Ebben egyébként jelentésbeli különbség is van: míg a shutō jelentése „kéz-él” és az ütőfelület megnevezése, addig a tegatana a „kard-kéz” mely a két kéz, enyhén nyújtott állapotára utal ami pont olyan, mint amikor a kardot tartjuk. Gyakran előfordul, hogy egy kanji más jelentésárnyalatot kap attól függően, hogy az on’yomi vagy kun’yomi olvasatában használjuk. 

Ugyanez a helyzet a „szekér” 車 írásjeggyel is. A 車 kun’yomi olvasatban kuruma, amely jelentése „szekér”, „autó”, illetve az ehhez kapcsolódó fogalmak is idetársulnak, mint például „kerék” „forgatás” vagy „körkörös forma” – egyszóval szinte minden, ami a szekérhez vagy, kerekéhez kapcsolódhat. A 車 írásjegye on’yomi olvasatban viszont sha, amely minden esetben (kerekeken) guruló járművet jelöl és mondhatni szuffixumként viselkedik. Ilyen a densha 電車 mint „vonat”, a kisha 汽車 ami a „gőzmozdony”, a jidōsha 自動車 mint „automobil” vagy akár a jitensha 自転車 magyarul "kerékpár". A 車 kanji egy összetételben sha olvasattal szinte minden esetben járművet jelöl.

Továbbá, ahogyan azt a kanjiról szóló posztban is említettük, a kínai írásjegyeket a japánok nem egyszerre, hanem a történelem során több lépésben vették át Kínából több száz év alatt. Az on’yomi olvasat a kínai kiejtést hivatott visszatükrözni, de természetesen a kínai nyelv is változott, fejlődött az évszázadok során. Így minden átvételkor akár már egy ismert kanjinak is új jelentése, kiejtése kerülhetett be Kínából. Ebből fakadóan egy kanjinak gyakran több on’yomi olvasata is van, amelyek azt őrzik, hogyan olvasták ki kínaiul az írásjegyet az adott korban. Természetesen egy kanjinak több kun’yomi olvasata is létezhet, amelyek szintén más jelentést hordozhatnak.

Említést kell még tennünk az ún. ateji 当字 jelenségéről is, mely során egyes kanjikat jelentésüktől vagy olvasatuktól függetlenül használnak. Ez azt jelenti, hogy ha van egy szó, amire nincs írásjegy, akkor kölcsönvesznek a meglévőkből és új jelentésben, vagy új olvasatban kezdik el használni, amely az eredetitől eltér.

A „hosszú élet” 寿 és az „irányító” 司 szavaknak nem sok közük van egymáshoz, és ha összepakolnánk őket, sem volna sok értelme. Mégis az összetételben a sushi 寿司 olvasatot kapják, amely az ecetes rizsben tartósított (főleg nyers) halak, zöldségek gyűjtőneve. A sushi szó az ateji iskolapéldája, amikor kiválasztottak két írásjegyet, melyek olvasata megegyezik a sushival, de jelentésében semmi köze a nyers halhoz vagy ecetes rizshez. Mégis ha egy japán a 寿司 kanjikkal találkozik, jelentésétől függetlenül rögtön a kanjik által kiolvasható sushi szóra fog asszociálni.Az ateji másik használatára (amikor az olvasat helyett a jelentést veszik alapul) jó példa a shinai 竹刀 szó, ami a kendōban használatos „bambuszkard” neve. Eredetileg a „bambusz” 竹 írásjegynek nincs shi, a „kard” 刀 kanjinak pedig nincs nai olvasata. Helyette a japánok a már meglévő shinai szavukhoz, az olvasatukra való tekintetük nélkül kiválasztották azt a két kanjit, amely jelentésével kifejezi a fogalmat.

Az ateji esetén nincs kapcsolat az olvasat és jelentés között, csupán hozzákapcsolták a szóhoz a „célra megfelelő” kanjikat.

 Most már talán mindent tudunk ahhoz, hogy belekezdjünk a többi, háttértudást igénylő témákba is.

Mata ne! またね！