Bár gyerekfejjel kezdtem el harcművészeteket csinálni, már japánszakos egyetemista voltam, amikor belefogtam a karate tanulásába. Szakmai ártalomból ekkor már jóval tudatosabban figyeltem a vezényszavakra, technikák neveire meg minden ilyesmire – meg is gyűlt vele a bajom rendesen. Az egyik…

  Egy korábbi bevezető posztban már kifejtettem, miért fontos, hogy megkülönböztessük a rövid és hosszú magánhangzókat a japán nyelvben, és hogy ezeket jelöljük is írásban, ha igényes szakmai anyagot akarunk letenni az asztalra. Jogosan merülhet fel viszont a kérdés, hogy mégis hogyan lehet ezt…

A Wadō-ryū karate-iskolának sok jellegzetessége van. Ezek közül az egyik, inkább nyelvészeti, mint technikai különlegesség az alapítómester vezetékneve. Az itthoni és külföldi írásokban egyaránt megesik, hogy a stílusalapító Ōtsuka Hironori 大塚博紀 vezetékneve sokszor egy h-betűvel megtoldva, Ohtsuka…

Emlékszem, még lelkes kezdőként teljesen lenyűgözött az a japán nyelv, amit az edzésen használtunk. A vezényszavak, a technikák, testrészek nevei... Szivacsként szívtam magamba a terminológiát, szinte ittam minden japán szót, amit nagy tudású mestereink kiejtettek a szájukon, olyan…

Korábban már volt szó a japán nyelv magánhangzóiról, ma azonban kicsit specifikusabban, a hosszú magánhangzók (japánul chō-on 長音) világát szeretném kicsit részletesebben bemutatni, mert mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban problémás szokott lenni a használatuk – pontosabban annak hiánya.

Korábban több ismerkedős poszt volt a japán nyelvről, többek között a kanji a kana a rōmaji és a többi bemutatásáról. A mostani alkalommal, úgy gondolom, ideje egyszer és mindenkorra rendbe tenni: milyen hangokat találhatunk meg, és miket nem a japán nyelvben, hogyan kell kiejteni őket, és mikre…