Korábban már volt szó a japán nyelv magánhangzóiról, ma azonban kicsit specifikusabban, a hosszú magánhangzók (japánul chō-on 長音) világát szeretném kicsit részletesebben bemutatni, mert mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban problémás szokott lenni a használatuk – pontosabban annak hiánya.

Az első részben átnéztük, milyen magánhangzók vannak a japán nyelvben. Ideje picit elmerülni most a mássalhangzókban is, amivel egyszer és mindenkorra lezárhatjuk, mi számít autentikus japán szónak és mi nem.

Az első részben röviden áttekintettük a latin betűs átírás kialakulását Japánban és részletesen foglalkoztunk a legelterjedtebb átírási módszerrel a Hepburn-átírással.  A japán nyelvbe bevezető cikksorozatom, a latin betűs átírásról szóló második részében a fonetikai átírásoknál maradva, a…