Az előző bejegyzésben mindenki megismerkedhetett a japán számokkal. A mai részben ezen tovább haladva a számlálószavakról fogok röviden szót ejteni, hogy ezzel is bővítsük az ismereteinket.

Első sokk: a japán nyelvben nincsen a mi fogalmaink szerinti többes szám. Ezért egy vagy több dolog kifejezésére, a japánok számlálószavakat használnak. Ez azt jelenti, hogy helyzettől függően, a kínai vagy japán számokhoz, különböző ragokat kapcsolnak, mellyel kifejezik a számlálandó dolgot.

Annyira nem elképzelhetetlen a koncepció mint elsőre tűnik, hiszen (ha nem is olyan gyakran) a magyar nyelvben is találkozhatunk számlálószavakkal: a három szelet kenyér, három tekercs film, öt szem tabletta, vagy négy korsó sör (mert egy sör nem sör!) kimondottan magyar számlálószavaknak tekinthetők. Nagyjából ugyanez létezik a japán nyelvben is, azzal a különbséggel, hogy szinte mindenre (is) van külön számlálószavuk, a sírhelyektől (ki 基) kezdve a kistestű állatokon át (hiki 匹) a szexuális orgazmusok (hatsu 発) számáig. Külön számlálószó van a sushira attól függően, hogy a „feltekert” ún, makizushiról (kan 貫) vagy a vékony „szeletekre vágott” sashimiról (saku 冊) van-e szó.

Ahogy a képen is láthatjuk, a tonhalra (maguro) más és más számlálószót használunk attól függően, hogy még a vízben úszik (hiki 匹), vagy már kifogtuk (hon 本), a piacon húsként áruljuk (chō 丁), a konyhában feldaraboltuk (koro 塊), a sushihoz felszeleteltük (saku 冊), vagy már falatnyi darabkákra vágtuk (kire 切).

Szerencsére, a japán harcművészetekben kevesebb horrorra lehet számítani.

Szóval csak nézzük át gyorsan a legfontosabbakat:

A legáltalánosabban elterjedt számlálószó, a tsu つ. Nagyjából a darab/db fogalmának felel meg: ezzel számolnak mindent, aminek nincs, vagy nem ismert a számlálószava: szinte bármilyen helyzetben nyugodtan alkalmazható. Itt kerülnek elő a japán számsor tövei is, ugyanis a számlálószavakat hozzájuk kapcsolva jelennek meg, a hitotsu  一つ, futatsu 二つ, mittsu 三つ, yotsu 四つ, itsutsu 五つstb. alakok. A kis méretű dolgokat a ko 個, az általánosságban lapos dolgokat a mai 枚, az autókat és minden egyéb gépet, elektromos eszközt a dai 台, a könyvek köteteit pedig a satsu 冊 számlálószóval számolják.

Ha már sör, az alkoholra (meg minden más italra teától a kóláig) a csésze azaz hai 杯 számlálószót használják, ezzel számolják a bevert köröket. Innen ered piáláskor az „egészségedre” japán megfelelője: koccintáskor a kanpai 乾杯 köszöntés. Ez a „száraz” kan 乾 és a „csésze” hai 杯 (rendakuval pai) összetételből a pohár „szárazzá tételére”, azaz kiürítésére utal, nagyjából annyit jelentve, hogy „Fenékig!”. Ha japán mesterekkel (vagy japán szakos diákokkal) megyünk italozni, ez ugyanolyan alapkifejezéssé válik, mint az Osu.

Na de vissza a harcművészetekhez.

Ami a harcművészetek gyakorlóinak kiemelten fontos lehet, az a hon 本számlálószó. Ez tulajdonképpen a hosszúkás, hengeres keresztmetszetű tárgyak számlálószava. Szinte minden hosszú alakú dolgot ezzel számolnak, így például a kardokat, botokat, de az emberi kart és az ujjakat is. Éppen ezért, ha példának okáért, ha egy karról beszélünk, az ippon 一本, ha két ujjról az nihon 二本, ha pedig négy ujjról, akkor az yohon vagy yonhon 四本. Innen származnak az az ököl egy ujjpercével ütött ipponken 一本拳 vagy a két, illetve négy ujjat használó nihon nukite 二本貫手 és yohon nukite 四本貫手 technikák.

Zsolt Péter Japán-magyar karate szakszótár című könyvének egy régebbi kiadásában (amit még a Shōtōkan karatés édesanyám hagyott rám) a „nihon” címszóra két definíció is meg volt adva: 1. Japán 2. kettős. Mivel a könyv nem használ kanjikat ez mindig kicsit megkavart tinikoromban. Azonban a japán írást látva egyértelművé válik a „Japán” Nihon 日本 és a „két (hosszúkás) dologra” utaló nihon 二本 közti különbség.

Mivel a japán harcművészetekben főleg a kezünkkel, vagy a lábunkkal (esetleg a kardunkkal) támadunk, így az ütéseket, rúgásokat, dobásokat, vágásokat, és ebből fakadóan a találatokat, illetve a találtért kapott pontokat is, a hon számlálószóval számoljuk. Így beszélhetünk a jūdōban teljes értékű dobás, vagy a kendōban sikeres találat esetén ipponról 一本, azaz „egy pontról”, vagy a karatéban népszerű, sanbon kumitéről 三本組手, azaz „három pontos küzdelemről”.

A hon számlálószóhoz tartozik még a me 目 sorszámot kifejező szuffixum. Ez tulajdonképpen felsorolás jelölésére szolgál, például technikai sorozatoknál. Ennél fogva, ha az ippon nem más, mint „egy”, akkor az ippon-me 一本目csupán annyit jelent, hogy „első”. Ugyanígy, a „második” az nihon-me 二本目, a „harmadik” pedig sanbon-me 三本目. Ez a fajta sorszámozás különösen jellemző a katák és más gyakorlatok megszámozására a japán harcművészetekben.

Addig is, mindenki bőszen számolja a kardokat, dobásokat, söröket.

Mata ne! またね！