Te is észrevetted már? Hogy mit? Megmutatom, mire gondolok. Nézzük meg néhány harcművészeti alaptechnika (ütések, rúgások, dobások stb.) japán elnevezését: tachi, tsuki, uchi, keri, harai, otoshi, taoshi, karami, sabaki, makikomi, kaeshi, uke, nage, katame, shime, wakare stb. A felsoroltak közül mindegyik technika (igazából majdnem az összes harcművészeti technika) vagy i vagy pedig e betűre végződik. De mi lehet ennek az oka? Ezt fogom ma röviden elmagyarázni.

A legfontosabb, amit ezekről a technikai elnevezésekről tudni kell, hogy akárcsak a magyarban az állás, ütés, csapás, rúgás, söprés, ledobás, ledöntés, elmozgás, lerántás, kontrázás, védés, dobás, rögzítés, fojtás, szakítás stb. mind igék. A japán nyelvről annyit kell tudni, hogy a magyarhoz hasonlóan egy ún. agglutináló nyelvről (gōchakugo 膠着語) van szó. Ez azt jelenti, hogy minden szónak van egy szótöve, és ahhoz kapcsolódnak a ragozható elemek, képzők, toldalékok stb. ahogyan azt már említettük az okurigana kapcsán. Az igéket a különböző, ún. „igetövek” segítségével ragozzuk.

Három fajtáját különíthetjük el a japán igéknek:

1. Öthangváltós igék (godan dōshi 五段動詞): ezt a kezdő nyelvtanulók „u-végű igékként” is ismerik (igazából mint látni fogjuk, a szótári alapformájában minden ige u hangra végződik)
2. Egysoros igék (ichidan dōshi 一段動詞): ezt a kezdő nyelvtanulók „ru-végű igékként” is ismerik
3. Rendhagyó igék (fukisoku dōshi 不規則動詞)

A fenti példákhoz visszatérve, az öthangváltós igék csoportjába tartoznak az olyan igék, mint a tachi, tsuki, uchi, keri, harai, otoshi, taoshi, karami, sabaki, makikomi, kaeshi és az egysoros igék csoportjába tartoznak az olyan igék, mint az uke, nage, katame, shime, wakare. A rendhagyó igékhez csak az általános értelembe vett „csinál” (suru する) és a „jön” (kuru 来る) igék tartoznak, de ezekkel most nem kell foglalkoznunk, mivel nem szoktak előfordulni harcművészeti technikákban.

Minden igét különbözőképpen lehet ragozni, így mindegyikhez tartozik egy ragozási tő, amely szerint csoportosíthatjuk a jelentésüket, és a hozzájuk kapcsolódó képzőket, nyelvtani szerkezeteket. A modern japán nyelv alapvető igeragozási tövei a következők:

• Tagadó alak (mizenkei 未然形) az igék tagadó töve, ehhez kapcsolódik a tagadást kifejező ~nai segédige, de más nyelvtani formákat, mint például a szenvedő és műveltető szerkezeteket szintén a tagadó tőhöz kapcsoljuk
• Főnévi alak (ren'yōkei 連用形) az igék főnévi töve, illetve kapcsolódó alakja, önmagában állva főnevesíti az igét (pont úgy, mint a magyar -ás -és képzők), de használják igék összekapcsolásához, és különböző utóképzőket is kapcsolna hozzá, illetve fontos szerepe van az tiszteleti nyelvhasználatban is: többek között az alapvető udvariasságot kifejező ~masu segédigét is a főnévi tőhöz kapcsoljuk
• Szótári alak (jishokei 辞書形) az igék szótári alakja (a jisho 辞書 szó szerint szótárt jelent), alapesetben az igék ebben a ragozásban állnak, és ahogy a név is sugallja, a szótárakban is ebben a formában találhatók meg; természetesen vannak olyan nyelvtani szerkezetek, amelyeket kifejezetten az ige szótári tövéhez kapcsolunk
• Felszólító alak (meireikei 命令形) ahogy a neve is sejteti, ez az igék felszólító alakja, amelyet azonban ritkán használnak önmagában, mert nagyon erőteljes felszólítást, parancsot fejez ki (jobban szeretik inkább „kérni” a beszélőt, semmint ráparancsolni), de más funkciója is van szerencsére: a felszólító ragozáson alapul az képességet kifejező ún. ható alak (kanō dōshi 可能動詞) és feltételes alak (kateikei 仮定形) is
• Akaratlagos alak (ikōkei 意向形) az ige önfelszólító alakja, általában egyes vagy többes szám első személyben használjuk felszólításra, a „csináljuk ezt/azt” formában, illetve vannak egyes szándékot kifejező szerkezetek is, melyek szintén az akaratlagos tőhöz kapcsolódnak; fontos megjegyezni, hogy a legtöbb nyelvtani összefoglalóban ezt a igetövet a tagadó tővel megegyezően, ugyancsak mizenkei 未然形 alaknak hívják japánul, én most azért választottam az alternatív ikōkei 意向形 elnevezést, hogy elkerüljem a félreértéseket

Tehát az igék jelentését nagyban befolyásolja, hogy milyen igeragozással használjuk őket. Ahhoz viszont, hogy megértsük ennek a jelentőségét, nézzük meg, hogy néz ki ez a gyakorlatban. Ezért a példánkban ismertetett, harcművészeti technikákat jelentő igék közül néhányat végigragozok nektek a különböző igetöveik szerint:

A szótári alak az, amiből minden esetben kiindulunk, ez az ige alapvető formája. Láthatjuk ebből, hogy minden japán ige (fajtájától függetlenül) alapesetben egy u-betűs szótagra végződik. Az egysoros igék minden esetben ru szótagra végződnek, előtte pedig mindig vagy i vagy pedig e hang van, így ezeket szokták „-iru -eru végű igékként” is nevezni.

Mint láthatjuk a ragozás során, az öthangváltós igék a japán a i u e o magánhangzók mindegyikét fölveszik a különböző töveknél, ezért is hívjuk őket „öthangváltós” (godan 五段) igéknek, mivel a japán nyelv mind az öt magánhangzóját váltogatják a szótőhöz kapcsolódva. Ezzel szemben az egysoros igéknél mindig csak annyi történik, hogy a szó végi ru szótag leválik, és vagy egy teljesen másik képző, vagy pedig semmi nem kerül a helyére: ezért hívják őket „egysoros” (ichidan 一段) igéknek, mert csupán egy dolgot kell figyelembe venni, hogy ott marad-e a ru vagy sem. A rendhagyó igéknél pedig láthatjuk, hogy az egyik fentebb ismertetett ragozási szabálynak sem felel meg (fukisoku 不規則) éppen ezért nevezhetjük őket rendhagyóknak.

Néhányan talán már kiszúrták, hogy a főnévi alaknál látható ragozási forma megegyezik azzal a formával, ahogyan a harcművészetekben ismerjük ezeket az igéket. Ez pedig nem véletlen: a főnévi tő önmagában ugyanis nominalizálja, azaz főnevesíti (japánul: meishika 名詞化) ezeket az igéket, magyarán ezekből az igékből főnevet csinál, pontosan úgy ahogy a magyarban az „áll” igéből „állás” főnév lesz, az „üt” igéből „ütés”, a „rúg” igéből „rúgás”. Amikor a japánban az ige szótári alakját átváltjuk főnévi alakba, az megegyezik azzal, mintha a magyar igéhez egy -ás -és képzőt csatolnánk.

Mint láthattuk ezeknek a japán igéknek a főnévi alakja úgy jön létre, hogy az öthangváltós igék u-végű szótagját i-végű szótagra cseréljük, az egysoros igék -iru és -eru végződéséről pedig egyszerűen levágjuk a ru szótagot, így marad a szó végi i és e. Ezért lehet az, hogy a legtöbb technika, amit ismerünk (és aminél a technika neve igéből származik) az a harcművészeti terminológiában mindig i vagy e betűre végződik.

És mi a helyzet azokkal, amelyek másra végződnek?

Kérdezhetnéd jogosan, és talán kezded is sorolni az olyan technikai elnevezéseket, mint a kata guruma, uchi mata, shumoku, uki waza, kaiten, ushiro byobu stb. Nos a helyzet az, hogy nem minden technikai elnevezés származik igékből. Vannak, amiket igeként értelmezhetünk, mint például a kuruma 車 szót, amit kontextustól függően „átforgatás” jelentéssel is lehet fordítani, de eredeti jelentésében a kuruma egy főnév, „kocsi” vagy „kerék” jelentéssel. (Az ilyen fordítási nehézségekről írtam egy szakanyagot a Távol-keleti Tanulmányok című folyóiratba is).

Ugyanígy, az uchi mata névnél a mata 股 valójában a „combra”, mint testrészre utal, ami ugyancsak főnév. Ugyanez fordítva is megtévesztő lehet, például az tsurikomi ashi technikában az ashi 足 bár i-re végződik, azonban valójában nem egy ragozott ige, hanem egy főnév, ami azt jeleni, hogy „láb”. Szintén megtévesztő lehet az atemi 当身, irimi 入身, sutemi 捨身 yama arashi 山嵐 stb. elnevezések, amelyek ugyancsak főnévi alakos igéknek tűnnek, azonban valójában főnevek.

Ezt igazából nem feltétlenül tudjuk ránézésből megállapítani (főleg, ha nem vagyunk annyira járatosak a nyelvben), sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor látjuk az eredeti kanjikkal leírt alakot, vagy amikor rákeresünk az adott kifejezésre a szótárban. De persze ez igazából az átlag harcművész számára nem is lényeges. Csak gondoltam azért elmagyarázom, hátha van, akit érdekel a téma, elgondolkodott már valaha ilyesmin.

Akit bővebben is érdekel a japán nyelv felépítése, annak bátran ajánlom az alábbi könyvet:

• Kiss Sándorné – Székely Ilona: Japán nyelvtani összefoglaló. Beszéd- és kommunikáció-centrikus megközelítés. Budapest: Tárogató Kiadó 2001.

Bár hozzáteszem ezt nem azoknak ajánlom, akik a nulláról kezdenék a japán nyelvet, hanem inkább a haladóknak, akik kíváncsiak a mélyebb nyelvészeti összefüggésekre. Nekik például a függelékek nagyon hasznosak lehetnek.

Na de ennyi volt mára, addig is edzetek sokat és igeragozzatok bőszen főnévi alakban!

Mata ne! またね！