Te is észrevetted már ugye? A harcművészeti technikákban bizonyos szavak néha zöngés néha pedig zöngétlen mássalhangzóval kezdődnek: a jūdōban van ashi barai 足払 de ott a harai goshi is 払腰; van harai goshi 払腰 de ott a koshi guruma 腰車 is; van koshi guruma 腰車 de ott a kuruma gaeshi 車返 is – sokáig lehetne folytatni. Ugyanígy a karatéban van tachi waza 立技 de zenkutsu dachi 前屈立, amiben állunk; van keri waza 蹴技, de yoko geri 横蹴, amit rúgunk. A mai posztban erről a jelenségről lesz szó, aminek a neve rendaku, és amit nehéz jól használni, cserébe nagyon könnyű rosszul.

A rendaku 連濁 kifejezés szó szerinti jelentése „kapcsolódó (ren 連) zöngésedés (daku 濁)”. A kapcsolódó zöngésedés lényege, hogy két japán szó összekapcsolásakor, a második tag első mássalhangzója (tehát annak a szónak az első betűje, ami egy másik szó mögött van) zöngésedik. Így lesz például a koshi szóból harai goshi, a harai szóból ashi barai, a tachi szóból zenkutsu dachi, a keri szóból yoko geri stb. amikor van már egy szó előttünk.

Ami a rendaku használatában a legfontosabb örökérvényű szabály, hogy rendaku csak és kizárólag összetételekben jelentkezik: ha egy adott szó önmagában, vagy az összetételben elsőként áll, akkor soha nem zöngésedik. Éppen ezért, nincs olyan, hogy barai goshi, goshi guruma vagy dachi waza. Ezek teljesen hibás alakok, amiket jobb esetben nem tudnak értelmezni a japánok, rosszabb esetben pedig egészen mást jelentenek:

Például keri 蹴 azaz a „rúgás” szó, összetételekben zöngésedik: olyan szavakban, mint mae geri 前蹴, yoko geri 横蹴, mawashi geri 廻蹴 stb. teljesen rendben van, de önmagában egyedül soha nem szabad gerinek hívni, csak és kizárólag kerinek. Van ugyanis egy másik japán szó, ami geri, így önmagában kiejtve, de ez a geri 下痢 azt jelenti: „hasmenés”, „fosás”. Éppen ezért nem szerencsés japán mesterek előtt a geri waza emlegetése, vagy arra kérni őket, mutassanak egy gerit…

Ám most jön a neheze!

Mármint a rendakunak...

A rendaku elhagyása ugyanúgy hibának számít, az olyan alakok, mint a harai koshi vagy ashi harai szintén hibásak, és talán értelmezhetetlenek az átlag japán számára. Ám ez sajnos nem mindig örökérvényű.

Némi támpontot adhat az úgynevezett „Lyman-törvény”, szép angol nevén Lyman’s law, Bejamin Smith Lyman után elnevezve, aki a jelenséget 1894-ben felfedezte (pontosabban csak újra felfedezte, mert japán nyelvészek már a XVIII. században leírták ugyanezt). A „Lyman-törvény” kimondja, hogy egy összetett szóban csak egy zöngéshang lehet: éppen ezért, ha két szóból az elsőben már van egy zöngés mássalhangzó, akkor a második tagban már nem lesz rendaku, a második szó első betűje kivételesen nem zöngésedik. Ezért van az, hogy bizonyos szavaknál, bár jogos lenne a rendaku használata, mégis azt látjuk, hogy nincs zöngés, mint például sode tori 袖取, zutsuki 頭突 stb. Ám ez sem mindig örökérvényű, mint ahogy az például a dōgi 道着 szóban is megmutatkozik.

És sajnos még ezen felül is akadnak kivételek bőven: ilyen például a „háromszög” kifejezés, ahol a japán san 三 (három) és a kaku 角 (szög, sarok) összekapcsolásakor, mivel a san nem zöngés, logikus lenne a „sangaku” alak, de az összetett szó kivételesen mégis sankaku 三角 lesz helyesen kiejtve. Jónéhány ilyen kivételt össze lehetne még szedni, mert igazából még a japánok között is, személyenként eltérhet a rendaku használata.

Apró fun fact: az alapszakos szakdolgozatomban foglalkoztam rendakuval, szerettem volna egyszer s mindenkorra a végére járni, hogy mit hogyan is kell mondani. Különböző harcművészetek jeles mestereit, mint Suzuki Kimiyoshi (Jikishinkage-ryū kenjutsu, Gōjū-ryū karate), Tanaka Kōshirō (Hiko-ryū taijutsu), Shimizu Nana (Gōjū-ryū karate) Abe Tetsushi (kendō) sikerült „elkapnom” egy-egy kérdőív kitöltésére, amelyben harcművészeti technikák neveinél kellett egyenként, karikázással eldönteniük, hogy rendakus alakban, vagy anélkül ejtik-e őket.

A felmérés eredménye az volt, hogy nem akadt két, egyformán kitöltött kérdőív: mindegyik mester bizonyos szavaknál használta, máshol pedig elhagyta a rendakut, teljesen egyénileg. Persze lehet, hogy az irányzatonként akadnak különbségek (elvégre egy karatemester mennyire érthet a jūdōdobások kiejtéséhez?), de lehet más oka is. Suzuki Kimiyoshi mester arra hívta fel a figyelmem, hogy a rendaku használatának Japánban sincsenek egzakt szabályai, mindenki a saját szájíze szerint, általában megszokásból használja őket, attól függően, mi hangzik az adott személy számára természetesnek. Ez neveltetéstől, beszélt nyelvjárástól, de akár származástól is függhet:

A Kyokushinkai karate egyik nagy érdekessége például, hogy az ütéstechnikáknál nem nagyon hallottam még rendakut használni a gyakorlókat: míg más karateiskolákban a tsuki szó rendakus alakjában ott van az oi zuki, gyaku zuki, kizami zuki stb. összetételek addig a Kyokushinkai irányzatban következetesen csak oi tsuki, gyaku tsuki, kizami tsuki alakokkal találkoztam. Ugyancsak Suzuki Kimiyoshi – aki a 21 szamuráj című könyvben adott interjúja szerint még együtt tanult Gōjū-ryū karatét a Kyokushinkai alapító Ōyama Masutatsu sōsaial még Yamaguchi Gōgen mester dōjōjában, és személyesen ismerte a sōsait – magyarázta el nekem a kutatómunkám során, hogy szerinte mi a Kyokushinkaiban e jellegzetességének az oka. Ōyama Masutatsu ugyanis koreai származású, és az anyanyelve is koreai, éppen ezért (Suzuki sensei elmondása alapján) a japán nyelvben gondot okozott neki bizonyos zöngéshangok kiejtése. Valószínűleg ezért hagyhatta el a rendakut a tsuki szóban, a tanítványai meg talán tiszteletből vagy megszokásból, de követték ezt a sajátos szóhasználatát.

Ahogy tehát láthatjuk a rendaku használatára bár vannak bizonyos alapszabályok, azon felül viszont rengeteg kivétel, egyénenként változó különbség is akad, így egyáltalán nem könnyű elnavigálni ennek az ingoványos területén a harcművészeti terminológiának.

Hogy némi támpontot azért mégis csak nyújtsak, az alábbi táblázatba kigyűjtöttem a harcművészetekben előforduló leggyakoribb rendaku-párokat. Ne feledjük, ezekben a szavaknál csak akkor használjuk a zöngés változatot, ha az egy másik szó mögött áll, így alkotva egy összetett technikai elnevezést. Önmagába soha, mert az akkor elég geri lesz…

Na de ennyi volt mára, addig is, csak óvatosan a geri wazával.

Mata ne! またね！