Az előző két bejegyzésben azt vizsgáltuk, hogy a Wadō-ryū iskola nevében található wa 和 szócska mit jelenthet pontosan. A legismertebb elméletek szerint ez jelentheti azt, hogy a harmónia útja, de akár azt is, hogy japán út, kifejezve a karate iskola sajátos eredetét. A Wadō-nyarat ünneplő háromrészes különleges cikksorozat harmadik részében azonban megkísérlek egy harmadik értelmezést is hozzáadni, a rendelkezésre álló tudásanyag alapján. Na de lássuk is, miről van szó!

Ezzel az értelmezéssel még nem találkoztam a Wadō-ryū kapcsán, pedig igen fontos, ha kicsit jobban ismerjük a stílus kialakulását. A 和 írásjegynek ismert, on’yomi olvasata a wa. Ám a másik, kun’yomi olvasata a yawara, ami mind kiejtésében, mind jelentésében megegyezik a jūjutsu 柔術 és jūdō 柔道 stílusokban található jū 柔 írásjegy yawara olvasatával.

A 和 kanjival képeznek olyan igéket, mint a yawaragu 和らぐ azaz „meglágyítani”, „elernyeszteni” stb. ez szintén a „harmónia” gondolatiságából ered: a harmónia azt is magában foglalja, hogy „lágy”, azaz a külső hatásoknak nem keményen ellenálló, hanem rugalmasan, a súrlódásokat elkerülve, a konfliktusokból adódó kemény összecsapások helyett tovavezeti ezeket az energiákat. Ez jól megfigyelhető, a japánok sokszor kétértelműnek mondott kommunikációjában, és ugyanez az elve az „lágyság művészetének” a yawara 柔 néven is nevezett jūjutsu 柔術 stílusoknak. Ebben a helyzetben tehát, a harcművészet kontextusában a yawara 柔 és 和 írásjegye egymás szinonimája, akár fel is cserélhető.

Ez elsőre csak véletlen egybeesésnek, légből kapott eszmefuttatásnak tűnik, ám mindezt bizonyítja az a tény, hogy sok jūjutsu iskola hívta saját művészetét yawarának, amelyben nem csak a 柔 de a 和 írásjegyet is szívesen használták iskolájuk megnevezésére. Az írásjegyek használatára pedig konkrét történelmi bizonyítékokkal rendelkezünk a harcművészeti forrásokban.

A Kitō-ryū jūjutsu iskola, ami többek között arról híres, hogy Kōdōkan jūdō egyik közvetlen elődje volt, az egyik (az iskola történetét és filozófiáját leíró) tekercsében konkrétan leírja:

Úgy beszélik, hogy volt egy Fukuno nevű ember, aki a kumiuchi [páncélos birkózás] csodálatos fogásait gyakorolta s olyan szintre jutott, hogy bármilyen erős ember ellen is győzni tudott. Tudását azonban nem adta át sokaknak, tanítványaiként csak a Miura és a Terada család számára tanította meg őket, amely családok aztán az iskolát maguk közt felosztva számos tanítványt tanítottak meg rá. Mindkét család yawarának nevezte ezt a technikát, de a Miura a 和, a Terada a 柔 írásjegyet használta a leírására.

Szabó Balázs: A dzsúdzsucu fogásrendszere és eszmeisége: Forrástanulmány a japán művelődéstörténethez. Phd. disszertáció, Budapest: ELTE BTK, 2010. 180. o.

Tehát már egészen korán, a jūjutsu, azaz másik nevén yawara legelső iskoláiban is vegyesen használták mind a 柔 mind pedig a 和 írásjegyet. Sőt, egyes iskolák, mint például az Oguri-ryū 小栗流 nem is a 柔 írásjeggyel írt jūjutsu 柔術, hanem a 和 kanjit használva a wajutsu 和術 megnevezést használta saját magára (ennyi erővel a jūdō 柔道 akár wadō 和道 is lehetett volna, és ugyanazt jelentené).

Nos, a karate Wadō-ryū iskolájához nagyon is szorosan kapcsolódik: az alapító Ōtsuka Hironori fiatalkorától kezdve a Shintō Yōshin-ryū jūjutsu 神道楊心流柔術 (másik nevén Shindō Yōshin-ryū jūjutsu 新道楊心流柔術) iskolát tanulta. Maga az iskola a Totsuka-ha Yōshin-ryū 戸塚派楊心流 és a Tenjin Shin’yō-ryū 天神真楊流 jūjutsu-iskolák keverékéből született (és ilyen szempontból „rokona” a ma ismert jūdōnak, amelynek egyik alapja szintén Tenjin Shin’yō-ryū jūjutsu volt a Kitō-ryū mellett).

Ōtsuka Hironori egy késtámadás elleni klasszikus jūjutsu technikát mutat be késtámadás ellen a Karatedō Taikan című könyvben. Ez a technika változatlanul része a Wadō-ryū önvédelmi technikáinak, illetve a Kihon kumite 5. technikájának alapját képezi. 

Ōtsuka Hironori az 1920-as években már a Shindō Yōshin-ryū jūjutsu iskola mestere volt, amikor találkozott Funakoshi Gichinnel és tőle tanult (ma már Shōtōkan néven ismert) okinawai karatét. Később a Shitō-ryū alapító Mabuni Kenwa és az itthon kevésbé ismert Motobu-ryū alapító Motobu Chōki mesterek is edzették. Ōtsuka ötvözte az okinawai karatét a japán Shindō Yōshin-ryū jūjutsu iskolával, így létrehozva sajátos stílusát, a Wadō-ryū karatét amelyben a karate ökölharctechnikái mellett megjelennek a jūjutsura jellemző kitérések, dobások, levitelek, ízületi feszítések – ez utóbbiak jól megfigyelhetőek a különböző kihon kumite, ōyō kumite, idori kumite stb. páros küzdelmi gyakorlatokban és az önvédelmi technikákban.

Ebből a megközelítésből a Wadō mint a „lágyság útja” (akárcsak a jūdō) tökéletesen kifejezi az karateiskola japán jūjutsuhoz kötődő gyökereit. Érdemes még megjegyezni, hogy Japánban Ōtsuka Hironori iskolájára a karate mellett a Wadō-ryū jūjutsu kenpō 和道流柔術拳法 elnevezést is használják (a kenpō 拳法 itt a „kínai ökölharc” megnevezése, sokáig együtt járt a karate elnevezéssel a korai években). Sőt, állítólag a Wadō-ryū tokiói központjában mai napig oktatják az Ōtsuka által képviselt vonalát a Shindō Yōshin-ryū jūjutsunak.

Ennyi lehetséges értelmezés után, jogosan merül fel a kérdés, hogy melyiket kell helyesnek elfogadnunk, ha Wadō-ryūról beszélünk. Véleményem szerint mindegyiket, hiszen mint láthattuk, különböző aspektusokból, az összes jelentés helyesen értelmezi a Wadō-ryū eredetét, szellemiségét és kiemelt helyét a japán harcművészetek és a karate világában.

A wa 和 írásjegy egyszerre fejezi ki a „harmóniát”, ami az iskola filozófiájában, ellenfélhez való hozzáállását fejezi ki a frontális erőt elkerülő kitéréseiben, elvezetéseiben, az iskola „japán” mivoltát, az első, japán mester által, japán harcművészetek hozzáadásából született karate-stílusban és a „lágyságot” a jūjutsu gyökereiben és technikáiban. A Wadō-ryū elnevezésben mintha ezek a sajátosságok, a harmónia, a japánság és a jūjutsuhoz való kötődés egyszerre jelennének meg, a maga legtermészetesebb módján.

Biztos vagyok benne, hogy Ōtsuka Hironori nem légből kapott, vagy pillanatnyi pacifizmustól elragadtatta nevezte el az iskoláját pont Wadō-ryūnak, valószínűleg pontosan tisztában volt vele, mennyire rétegelt, kifejező ez a név.

A wa 和 jelentését vizsgáló bejegyzéssorozatunk és ezzel a Wadō-nyár is véget ért. Illetve augusztusra a blog is nyári szünetre megy. Ám addig is, a Wadō-ryū gyakorlók büszkék lehetnek rá, hogy a karatéjuk egyszerre harmonikus, japán, és részben pedig még jūjutsu is. Edzetek és pihenjetek és persze hidratáljatok sokat!