A harcművészeti „szakirodalom” egyik legnagyobb hibája (itthon és külföldön egyaránt), hogy sokszor a szájhagyomány útján terjedő, ellenőrizetlen és hiteltelen forrásokból (azok megkérdőjelezése nélkül) átvett információkat tartalmaznak, melyek közül szép számmal akadnak bődületes baromságok is. A mai részben megmutatom, hogyan lehet egy kis forráskritikával és minimális utánjárással egy „ismeretterjesztő” cikk baromságán átlátni.

A jūdō történetéről kevés anyag érhető el, így érthető, ha kapva kap bárki az alkalmon, hogy a legkisebb információmorzsákat is begyűjtse. Ilyen kis információmorzsák (és valójában téves információk) tárháza Steven R. Cunningham 1996-os A Brief Look at the "Root Arts" of Judo*  magyarul "Rövid bepillantás a jūdō gyökereibe" című cikke (a címre rákattintva, saját felelősségre elérhető a link, bár nem javaslom, hogy bárki is komolyan vegye az ott leírtakat). A honlap szerint ez a cikk egy „újrapublikálása az eredetinek a szerző engedélyével”. Na de lássunk is neki, hol kezdődnek a bajok.

A cím mögötti csillag egy jegyzetet takar:

Most of this is from oral transmissions (kuden), personal notes, and so on. In some cases, my ear may not have been able to properly discriminate the Japanese sounds, so I apologize for any errors. Undoubtedly, there are also omissions.

Az anyag nagy része szóbeli átadásból (kuden), személyes jegyzetekből és hasonlókból származik. Néhány esetben a fülemmel talán nem voltam képes tisztán kivenni a japán hangokat, így elnézést kérek a hibákért. Kétségkívül, kihagyások is akadnak.

A szerző elnézést kér az az esetleges félrehallásokért és kihagyásokért. Ez alapvetően jó, mert tisztában van a hiányosságaival, és felelősséget vállal, azonban azért nem kér elnézést, amiért nem járt utána olyan dolgoknak, amik (mai cikkben is ismertetett egyszerűséggel) bizonyíthatóan tévesek.

Két dolog nagyon fontos, hogy eldönthessük, egy forrás megbízható-e vagy sem:

• Az első, hogy milyen forrásokat használ, mikre hivatkozik. Esetünkben, mivel nincsenek hivatkozások, erre sajnos nem lehet alapozni.
• A második, hogy ki a cikk szerzője: értelemszerűen az ELTE japán tanszékén oktató Szabó Balázs, vagy a Tsukuba Egyetem professzora Sakai Toshinobu megbízhatóbb forrás, mint egy japános álnéven kóklerkedő hobbiorientalista, vagy valami random hülyegyerek egy bloggal.

Steven R. Cunningham személyét nem taglalja a cikk, azonban annyi bizonyos, hogy doktori fokozattal rendelkezik hiszen a Ph.D. jelző (Doctor of Philosophy) ott szerepel a neve mellett. Ebből kiindulva, nem szabadna kételkednünk Steven R. Cunningham hozzáértésében és szaktekintélyében. A gond csak az, hogy Cunningham a PhD fokozatát nem japanológiából, ázsiai történelemből, vagy bármilyen orientalista szakterületből szerezte, hanem közgazdaságból…

Namármost, nem kételkedem Cunningham szakértelmében, már ami a közgazdaságtant illeti (elvégre ledoktorált, ami mindenképpen elismerendő), de úgy gondolom, hogy egy jūdōtörténeti cikknél egy közgazdasági végzettség nem releváns. Jómagam szintén a doktori disszertációmat írom japán harcművészetek témaköréből. Ha tegyük fel néhány éven belül sikeresen ledoktorálok, veszem-e bármi hasznát a japanológiából szerzett doktori fokozatomnak a közgazdaság területén? Ha írok bármilyen cikket, véleményt, tanulmányt közgazdaságtanban (vagy biológiában, filozófiában, elméleti fizikában stb.) jogosan hivatkozhatnék-e a doktori fokozatomra, aminek valójában köze sincs az adott szakterülethez, amiben éppen megszólalok?

Ez kicsit olyan, mintha valaki lemenne kung fu-ra és elvárná, hogy mesterként kezeljék, mert jūdōban már van egy feketeöve. Nem vitatom tehát Steven R. Cunningham szakértelmét közgazdaságtanból, de igenis vitatom japanológiából. Úgy érzem, a cikkben, mint olvasó meg vagyok vezetve, mert a Ph.D a szerző nevében azt sugallja, hogy ő a téma szakértője. Arról nem is beszélve, hogy maga a cikk mellőz mindenféle hivatkozást, forrásmegjelölést, ami különösen aggasztó, mivel a szerző, tapasztalt kutatóként tisztában kell legyen ennek fontosságával. Anno ezt a problémát felvetettem egy amerikai fórumon is, és rögtön nekem estek, hogy én hogyan merem kétségbe vonni a megszerzett fokozatát. Pedig nem erről volt szó...

De elég volt a szerző rugdosásából, térjünk rá a tárgyra, miért hasonlít ez a cikk egy szakadékba zakatoló, lángoló gőzmozdonyhoz. Sok állítást kiemelhetnék ebből a szösszenetből, amit akár ugyancsak 5-10 perc alatt cáfolni lehet (ki tudja, még a végén cikksorozat lesz ebből), de most szeretnék arra koncentrálni, ami számomra a legostobább, minimális utánajárással és logikai gondolkodással megdönthető.

A cikk vége felé található meg az alábbi kis bekezdés:

Kukishin Ryu. Kukishin is particularly well-known for its techniques involving staves of various lengths. Kano was a weapons expert, so it is not surprising that Takamatsu and Kano were relatively close friends and colleagues. Takamatsu's favorite empty-hand technique was a technique that most of us would recognize as hiza-guruma. It is from Takamatsu that Judo's hiza-guruma comes.

Kukishi-ryū. A Kukishin [iskola] kifejezetten ismert a különböző hosszúságú bot-technikáiról. Kanō [Jigorō a jūdō alapítója] a fegyverek szakértője volt, így nem meglepő, hogy Takamatsu és Kanō viszonylag közeli barátok és kollégák voltak. Takamatsu kedvenc pusztakezes technikája egy olyan technika volt, amelyet legtöbben hiza guruma néven ismerünk. Takamatsu az, akitől a jūdō hiza guruma technikája származik.

Először is, a hiza guruma technika eredetéről (jelen tudomásom szerint) nem nagyon vannak információink. A jūdōval foglalkozó szakkönyvek többségében (Kodokan Judo, Kodokan Judo Throwing Techniques by Toshiro Daigo, The Cannon of Judo, Djudo a japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere stb.) bár bemutatják a technikát, de semmit nem írnak annak keletkezéséről, lehetséges gyökereiről. Éppen ezért csábító lehet, hogy ennyire konkrét információt kaphassunk, miszerint a hiza guruma Takamatsu mester Kukishin-ryū iskolájából származik.

De mennyi lehet ennek a valóságtartalma?

Ahhoz, hogy ennek utánajárjunk, meg kellene tudnunk először is, hogy ki az a bizonyos Takamatsu, aki a Kukishin-ryū mestere? Első körben azt teszem, amit bárki tenne, Google a barátom, „Kukishin-ryu Takamatsu” kulcsszóra rákeresek, hátha kidob valamit. Ha a Wikipédiát nem vesszük figyelembe (sajnos nem mindig megbízható információforrás, de kiindulási alapnak általában megfelel, források keresésére) akkor elsősorban hazai és külföldi Bujinkan Ninjutsu oldalakon bukkan fel a neve: itt a Kukishin-ryū kapcsán Takamatsu Toshitsugu neve merül fel, aki a Bujinkant megalapító híres ninjamester Masaaki Hatsumi tanára volt.

Kérdés, van-e információ arról, hogy Takamatsu Toshitsugu és Kanō Jigorō együtt edzettek volna (bár a Takamatsu életrajzokban a szemfülesek már észreveszik a hibát, illetve Kanō említésének hiányát). Keresés tehát „Takamatsu Toshitsugu judo” és „Takamatsu Toshitsugu Kano Jigoro” kulcsszavakra, hátha találunk valamit erről. Néhány szintén Bujinkan honlap megemlíti futólag, hogy Takamatsu jó barátja volt Kano Jigorōnak. Azt tehát megállapíthatjuk, hogy a Cunningham cikkében említett Takamatsu, nagy valószínűséggel Takamatsu Toshitsugu volt. És akkor itt kezdődnek a bajok.

Kanō Jigorō életrajza nagy vonalakban jól ismert: 1860-ban született, tizenévesen kezdett el jūjutsut tanulni és húszas évei elején, 1882-ben alapította meg saját Kōdōkan jūdō iskoláját. Ezzel szemben, ha (feltételezett edzőtársa) Takamatsu Toshitsugu életrajzát nézzük, Takamatsu 1889-ben (más oldalak szerint 1887-ben) született. Legyünk nagyvonalúak, és lőjük be 1887-et, mint születési dátumot.

És akkor most picit matekozzunk:

1887-ben, amikor Takamatsu Toshitsugu megszületett, Kanō Jigorō 27 éves volt, az általa alapított Kōdōkan jūdō (aminek egy jellegzetes technikája a cikk szerint Takamatsutól származik) már 5 éve működött. Azt láthatjuk tehát, hogy Kanō és Takamatsu között nettó 27 év a különbség, konkrétan Kanō az apja lehetett volna. Természetesen ez nem zárja ki, hogy barátságban legyenek (bár a cirka 30 év korkülönbség biztos jelent némi generációs szakadékot a két jóbarát között, inkább amolyan mentori kapcsolatot feltételeznék), de nehezen lennének kollégák. Amennyiben a kollegialitás azt takarta, hogy együtt edzettek volna, nos szerintem legalább egy 12 éves Takamatsu tudott volna komolyan vehetően edzeni, egy akkor már 39 éves Kanō Jigorōval. Mit kezdett volna a fiatal őstehetség Takamatsu a jūdō alapító több mint húsz éves tapasztalatával? Attól tartok, ez nem túl valószínű.

De legyünk kicsit optimisták, és tegyük fel, hogy a hiza guruma csak később került be a Kōdōkan jūdō (egyébként egészen napjainkig) folyamatosan bővülő repertoárjába. Képzeljük el, hogy egy fiatal géniusz Takamatsu Toshitsugu egy olyan technikát mutat a középkorú jūdōmesternek, amely láttán elismerően csettint nyelvével, és azonnal felveszi azt a tananyagba (Kanō amúgy sem volt a féltékeny mester archetípusa, tekintve, hogy sok segítséget nyújtott többek közt Funakoshi Gichinnek a karate japán terjesztésében, és néhány tanítványát személyesen küldte el Ueshiba Moriheihez az aikidō alapítójához tanulni).

Kérdés tehát, hogy a hiza guruma technika mikor található meg legkorábban dokumentálva a jūdō rendzserében.

A Kōdōkan jūdō hivatalos dobásanyaga egy negyven technikából álló, rendszerezett tananyag az ún. „Öt tanítás technikái” (japánul Gokyō no waza 五教の技) ami nehézség szerint összesen öt (go 五) különböző tanítási (kyō 教) szintre sorolja be a jūdōdobásokat. A Gokyō no waza már Kanō életében is többször átdolgozásra került, és több változata is napvilágot látott. A legtöbb jūdōval foglalkozó könyvben találkozhatunk vele (sőt, Galla Ferenc 1982-es Judo övvizsgák című könyvében részletesen felsorolja a Gokyō no waza változatait, még az európai övvizsga anyagokat is, részletesen összehasonlítva őket). Elsődleges forrásként használjuk a Kōdōkan Intézet hivatalos honlapját ahol részletes leírást találhatunk a jūdō technikai felépítéséről, köztük a Gokyō waza változatairól, a benne lévő technikákkal.

Ezek szerint a Gokyō no waza legelső változata 1895-ben látott napvilágot. És bizony ennek az 1895-ös Gokyō no wazának konkrétan a legelső technikája a hiza guruma. Azt tehát biztosan tudhatjuk, hogy az alapítás után 13 évvel, Kanō 35 éves korában a hiza guruma már 100%-ban része volt a tananyagnak (és több mint valószínű, hogy már évekkel előtte használatban volt, különben miért vennék be elsőként a tananyagba?). A (jobb esetben) 1887-ben született Takamatsu mester, a Gokyō no waza első megjelenésekor, 1895-ben mindössze 8 éves volt.

Steven R. Cunningham Ph.D tehát szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy a 8 éves Takamatsu Toshitsugu jó barátja és kollégája volt az akkor 35 éves Kanō Jigorōnak, és 1895-ben, 8 évesen tanította meg a jūdōsoknak a hiza guruma technikát.

Ezt azért most emésszük kicsit.

Nem tudom, olvasóim emlékeznek-e arra, amikor 8 évesen edzettek, vagy dolgoztak-e 8 évessel a tatamin. Akármilyen harcművészeti Mozart is lehetett Takamatsu Toshitsugu, nagyon valószínűtlen, hogy ebben a korban bármit is taníthatott volna, a nála 27 évvel idősebb Kanō Jigorōnak. Matematikailag nehezen lehetséges, logikailag meg teljesen valószínűtlen.

Ennyire egyszerű cáfolni egy ekkora bődületes baromságot, csak két-három Google-keresés és egy számológép kellett hozzá. Így lehet legjobban védekezni a kóklerség ellen: tájékozódással és a logikára alapozó kritikai gondolkodással.

Ti milyen, elsőre értelmesnek tűnő, de második átgondolásra nyilvánvalóan ostoba infókkal, mítoszokkal találkoztatok a harcművészetekben, akár a saját iskolátokban? Kommentben írjátok meg, ha sikerült a végére járnotok!

Mata ne! またね！