Amikor itt Magyarországon – vagy úgy eleve nyugaton – Japánról, a japán nyelvről vagy japán kifejezésekről beszélünk, rögtön felmerül a japán nyelv latin betűs átírásának kérdése és problémája is. Ezt a latin betűs átírást nevezzük japánul rōmajinak ローマ字 azaz szó szerint „róma[i] írásjegyeknek” és több fajtája is létezik, eltérő alapelvekkel és szabályokkal. 

A japán nyelvbe bevezető cikksorozatom latin betűs átírásról szóló első részében a legismertebb a rōmaji kialakulásával, és legelterjedtebb formájával Hepburn átírással foglalkozom. Megnézzük ennek az írásnak a kialakulását, szabályait, és hogy nekünk, magyaroknak mire kell figyelnünk, amikor használjuk.

Az első latin betűk Japánban

A japán nyelv első latin betűs írását a XVI. században, a szigetországba érkező portugál misszionáriusoknak köszönhetjük. Az 1549-ben Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) által vezetett jezsuita szerzetesek, más hittérítőkkel ellentétben mindig is igyekezték elsajátítani a térítendő népek nyelvét és kultúráját, hogy azután számukra is érthetően, a saját világképükhöz igazítva hirdessék nekik az igét. Mindössze száz évvel ezután viszont, a XVII. századtól kezdve a kereszténységet betiltották és (a hollandok kivételével) minden nyugati nemzetet kitiltottak Japánból, így a „portugál rōmaji” is feledésbe merült.

Később az edo-kor végén holland kereskedők is kialakítottak egy latin-betűs átírást, amely a nyugati „holland tudományok" az ún. rangaku 蘭学 területén terjedt el. Később, amikor 1854-ben az amerikaiak megnyitották Japán kikötőit, az angol nyelv terjedésével a holland átírási módszerek is kikoptak a használatból.

A mai napig legelterjedtebb átírási rendszert, a Hepburn-átírást (japánul Hebon-shiki rōmaji ヘボン式ローマ字) a XIX. században hozta létre James Curtis Hepburn amerikai misszionárius, amit az először 1867-ben kiadott, Waei Gorinshūsei 和英語林集成 című japán-angol szótárában használt. Ez a szótár 1872-ben egy második majd 1886-ban egy harmadik kiadást is megélt. Amit ma „Hepburn-átírásnak” nevezünk az szótár harmadik (mondhatni végleges) változata.

Hepburn a rendszerében egy fonetikus, azaz kiejtést-szerinti átírásban gondolkodott. Ehhez a latin nyelv magánhangzóit (aminek kiejtése közelebb áll a mi nyelvünkhöz) és az angol nyelv mássalhangzóit használta fel.

Alább látható a teljes Hepburn-átírás, japán betűrendben:

A magánhangzók a latin nyelvet követik, amelyek többé-kevésbé megegyeznek a magyar magánhangzókkal. Arra kell odafigyelnünk, hogy az a-hang a magyar „a” helyett sokkal inkább egy rövid á-nak felel meg. Az u pedig a hagyományos magyar u helyett, inkább az u és ü közötti hangnak felel meg (lehet, ha Hepburn magyar magánhangzókat használt volna, akkor ez talán inkább ü-nek lenne átírva).

A hosszú magánhangzókat többféle módon is jelölheti a Hepburn-rendszere. Mégis a legelterjedtebb mód, a magánhangzó fölé húzott vízszintes vonal, az ún. „macron ékezet”, amely által a hangok ā ī ū ē ō alakban néznek ki.

A mássalhangzók az angol nyelvből lettek átvéve, így ezeket úgy kell kiolvasnunk, mint az angol szavaknál: így az s-sor hangjait a magyarban sz-nek ejtjük, kivéve az i-oszlopban is látható sh-t amit viszont magyar s-ként olvasunk. Ha megnézzük az ábrát, láthatjuk, hogy a t-sor i-oszlopában ch, az u-oszlopban pedig ts hang van. Ezekből a ch-t a magyar cs-nek, a ts-t pedig a c-nek feleltetjük meg.

Ugyancsak a h-sorban az u-oszlop hangja h-hang helyett f lesz. A japán nyelvben alapvetően nincs hu szótag, csak fu.

Ami még furcsa lehet még nekünk, azok az ipszilonnal írt hangok. Az angol után az y hangot a magyarban j-ként olvassuk ki. Ugyanígy az y-nal képzett, mint pl. kyo, hya, pyu stb. összetett mássalhangzókat a magyarban kjo, hja, pju stb. alakokban ejtjük.

Viszont ami a Hepburnben j-vel van írva, azt mi dzs-nek ejtjük (pl. a Hepburnben írt jūdō szót magyarul dzsúdó alakban olvassuk ki). Ezt sajnos könnyű összekeverni, ami akkor lesz igazán kínos, ha japánul akarjuk leírni a nevünket: nem egy „Dzsanoszu-t” láttam már visszaköszönni a hímzett öveken, János helyett...

A két w-vel írt hangot egyszerűen csak v-nek olvassuk ki, ezzel nem kell sokat bajlódnunk (a we és wi kanákat eredetileg e és i betűként olvasnánk, de ezek mára már kikoptak a használatból).

Alapvetően az a tapasztalatom, hogy az s-sz/sh-s illetve a y-j/j-dzs hangpárokkal vannak a legnagyobb bajban a magyar harcművészek, ezek azok, amiket rendre felcserélünk, ha nem figyelünk oda. Természetesen azoknak, akik beszélnek/tanulnak angolul, valamennyivel könnyebb ráállni, meg azért itthon is elsősorban a Hepburn-átírással fogunk találkozni.

Amit még fontos megemlíteni a Hepburn-átírásban használt mássalhangzókkal kapcsolatban, az a szótagzáró n ん hang. Ez az egyetlen, önmagában álló mássalhangzó a japán nyelvben, egyébként kiejtésében semmiben sem különbözik egy „mezei” n-betűtől. Bizonyos mássalhangzók előtt azonban ez az n m-nek van írva, ez a Hepburn egyik sajátossága, nyugodtan ejthetjük m-nek, mert az átírás ezeknél a szavaknál a természetes fonetikát követi.

Másik érdekessége a Hepburn átírásnak, hogy opcionálisan (tehát ez elhagyható) amikor a szótagzáró n a szó közepén helyezkedik el egy magánhangzó vagy egy y mellett, ami akár lehetne egy n-el kezdődő szótag vagy összetett mássalhangzó (nya, nyu, nyo) akkor a szótagzáró n mögé egy aposztrófot biggyeszt, hogy megjelölje a szótagzáró n határát.

Ez jól látható olyan szavaknál, mint a Tenjin Shin’yō-ryū amiben a „shin’yō” szó a shi+n+yō mássalhangzókból épül fel, nem pedig shi+nyō amit máshogyan is ejtenénk kicsit. Ugyanez a helyzet, ha magánhangzó jönne utána, mint például Mabuni Ken’ei (a Shitō-ryū alapító Mabuni Kenwa fia) nevében. Az aposztróf jelzi, hogy a név a Ke+n+e+i elemekből áll, nem pedig Ke+ne+i, ami szintén lehetséges volna.

Ám mint mondtam, az aposztróf használata abszolút elhagyható, nem számít hibás átírásnak. Sőt, sok kifejezés aposztróf nélkül rögződött, mint pl. a karatéban található Pinan kata esetében, amit (mivel pin+an és nem pi+nan az összetétel), pontosabb lenne Pin’an alakban leírni.

Ennyit egyelőre a Hepbun-átírásról. A következő részben a Hepburnból kialakult Hyōjunshiki és a magyar tudományos átírást fogom vizsgálni.