Korábban több ismerkedős poszt volt a japán nyelvről, többek között a kanji a kana a rōmaji és a többi bemutatásáról. A mostani alkalommal, úgy gondolom, ideje egyszer és mindenkorra rendbe tenni: milyen hangokat találhatunk meg, és miket nem a japán nyelvben, hogyan kell kiejteni őket, és mikre figyeljünk oda. Ez most csak egy gyors áttekintés lesz, ami olyan érdekesebb, vagy bővebb kifejtést megér, azt majd külön posztban fogom tárgyalni. Az első részben a magánhangzókat fogjuk először boncolgatni. Vágjunk is bele!

A japán nyelvben összesen öt magánhangzó van. Ezek sorban az: a i u e o.

Ezek többé-kevésbé megegyeznek a magyarban ismert hangokkal, igazából csak két hangnál vannak apróbb eltérések: a japán a igazából megfelel egy rövid magyar á hangnak – ez fontos, mert ha a magyar a hangot ejtjük, azt a japánok sokszor o hangnak fogják hallani.

A másik eltérő magánhangzó az a japán u. A japán u egy ún. „illabiális” (ajakréses) hang, szemben a magyar u betűvel ami viszont „labiális” (ajakkerekítéses). Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy amikor a japán u hangot ejtjük, a szánkkal nem csücsörítünk, mint magyarnál, hanem résnyire nyitjuk, pont úgy, mintha egy i betűt akarnánk kiejteni.

Próbáljuk csak ki! Nyissuk úgy a szánkat, mintha az i betűt ejtenénk ki, de helyette mondjuk azt, hogy u.

Ha jól csináltuk, akkor egy ilyen magyar u és ü közötti félhangot fogunk kapni, Na, hát ilyen a japán u. Aki nehéznek találja az ejtését, akkor az csak mondjon simán ü hangot az u helyett a japán szavaknál, és mindjárt picit „japánosabbnak” fog hangzani!

A magyarhoz hasonlóan a japán nyelvben is vannak hosszú magánhangzók. Főleg az o és az u hang szokott hosszú lenni, az e ritkábban, a hosszú a és i pedig szinte csak jövevényszavakban kerül elő.

Bizonyos magánhangzó-kombinációk is vannak, amelyeket nem baj, ha úgy ejtünk ki, ahogy olvassuk őket, de anyanyelvi japánoktól kicsit máshogyan hallhatjuk őket. Az uu az mindig hosszú (japán) ú hang, az oo és ou szinte minden esetben hosszú ó hang lesz.

Az ai hang, ami pl. megtalálható a samurai szó végén, egy rövid á és i hang kombinációjából jön létre, így különösen egybeolvad és egy „áj” szócskához hasonló végeredményt kapunk. Ezt szépen meg is őrizte a nyelvünk, ahogyan meghonosodott benne a szamuráj szavunk.

Hasonló a helyzet az ei kombinációval is: itt az i tulajdonképpen az e meghosszabbításaként olvad bele, és egy hosszú ee hangot kapunk. Néhány latin betűs átírás az ei hangot éppen ezért egy ékezetes hosszú ē hangnak jelöli: például a magyar Dekiru című nyelvkönyv is, ami a mindenki által ismert sensei szót sensē alakban írja át. Érdekes módon az ei összeolvadásából születő hosszú ē egyébként hangzásában már-már hasonlít is kicsit a magyar é hangunkhoz. Valószínűleg szintén ez az oka annak, hogy (a szamurájhoz hasonlóan) a japán geisha szó is már gésa alakban lett része a magyar nyelvnek.

Nem minden magyarosított alak passzol azonban a japán kiejtéshez. A főváros Tokió például több sebből is vérzik, egyrészt a ki helyett egy ky félhangzót kellene ejtenünk, másrészt a szó mindkét o betűje hosszú. Így a Tōkyō szót, ha helyesen írnánk át magyaros átírásban, az Tokió helyett Tókjó lenne.

Ami tipikus "betegsége" a magyar nyelvnek, hogy a no szavunkon kívül, nem tud elképzelni olyan helyzetet, amikor a szó végén rövid o van és nem hosszú ó. Ennek a mániának az áldozatai lettek az olyan szavak, mint a kimonó, ami helyesen kimono lenne simán. Ennél is jobban elbántunk viszont Japán régi fővárosával: az a név, hogy Kiotó, pont nem úgy van leírva, ahogyan azt ki kéne mondanunk. Egyrészt akárcsak a Tokió esetében, egy ky félhangzóról beszélünk. Sőt, igazából a Tōkyō és a Kyōto nevekben ugyanaz a kyō 京 írásjegy található ami „fővárost” jelent. Ugyanakkor viszont Kyōto nevében pont, hogy az első ó kellene hosszú legyen, a második pedig rövid. Ehelyett mi jól megcsavartuk, és kreáltunk egy Kiotó nevű szörnyszülöttet a Kjóto helyett. Néha úgy érzem, ezen a szerencsétlenen már a Godzilla (pardon, Gojira!) sem segíthet.

Na de ennyi szörnyűség legyen is elég mára, legközelebb a mássalhangzókat fogjuk boncolgatni.

Mata ne! またね!