A Wadō-ryū karate-iskolának sok jellegzetessége van. Ezek közül az egyik, inkább nyelvészeti, mint technikai különlegesség az alapítómester vezetékneve. Az itthoni és külföldi írásokban egyaránt megesik, hogy a stílusalapító Ōtsuka Hironori 大塚博紀 vezetékneve sokszor egy h-betűvel megtoldva, Ohtsuka formában van leírva. De mi ez az egész, mit jelent, honnan ered, és van-e bármi jelentősége? Az alapító születésének 130. évfordulóját ünnepelő Wadō-nyár cikksorozat első részében ennek járok utána, baseballtól a karatén át egészen a japán útlevélig.

A japán nevek világa egy igazi darázsfészek. A japán nyelv latin betűs átírása egy még nagyobb darázsfészek. Lehet fokozni? Persze, akkor, ha japán neveket akarunk átírni latin betűre! Amikor pedig ezek a nevek átkerülnek a japánul nem beszélő, nyugati közönséghez, olyan átírások és kombinációk jönnek létre, amitől még maga James Curtis Hepburn is sírva fakadna... na de gyorsan lássuk, miről van itt szó: 

Ohtsuka nevében az oh valójában a hosszú ō hangot hivatott jelölni. Ebben az esetben az o mögötti h-betű egy ún. diakritikus jel: ez magyarul annyit tesz, hogy nem h-betűként értelmezzük, hanem az o betű kiegészítő mellékjeleként (pont úgy, mint egy ékezetet) amely jelzi, hogy a betű hosszan ejtendő. A Wadō-ryū alapító neve tehát ugyanúgy átírható Ohtsuka vagy Ōtsuka formában is, nem lesz különbség (sőt, Hepburn és standard átírásban az utóbbi a helyes forma). De mégis honnan jött ez az oh? 

Az Oh átírás eredete állítólag a baseballból származik, ami olyan népszerű Japánban, mint kis hazánkban a foci. A japán baseball játékosok, kezdték el egy hozzátoldott H-betűvel jelölni a nevükben a hosszú O-t. Hogy ezt legelőször pontosan ki kezdte, az jó kérdés, ha nekem kellene tippelnem, akkor a legendás baseball játékosra, Oh Sadaharu-ra 王貞治 tenném le a voksomat: egyrészt mert az ő neve maradt fenn talán először Oh formában, másrészt mert az 1940-es születésével az egyik legidősebb, leghosszabb karriert befutó játékos (1959-1980 összesen 21 évig volt a pályán).

Ō Sadaharu baseballjátékos a legendás mezében.

Sadaharu vezetékneve Ō 王 ami azt jelenti „király” de lássuk be: a mez hátulján egyedül árválkodó O nem túl király. Ráadásul össze is keverhető egy nullával. Gondolom mivel a macron vonalat nehéz lett volna kivitelezni a kana-átírás szerinti OU pedig félreérthető lenne főleg a nyugati közönségnek, talán ezért támadt az ötlet, hogy legyen egy H betű is az O betű mellett (elvégre két betű mégiscsak jobban néz ki, mint egy) és így lehetett az Ō a mezen OH. Mindenesetre az átírás egyre népszerűbb lett a japán baseball világában, sorra jelentek meg játékosok, akik Ohtani, Ohgi, Kinjoh, Kudoh stb. formában íratták rá nevüket a mezre.

A baseballtól végül egészen a japán bürokráciáig jutott el a h-val jelzett hosszú o gyakorlata: habár eredetileg az útlevelekben nem jelölik a hosszú magánhangzókat, viszont 2000 április 1-én (nem poénból) hivatalosan is engedélyezték az o-hoz hozzáadott h használatát a hosszú ó jelöléséhez. Így a Saitō, Ōno stb. nevű japánok használhatják a Saitoh, Ohno átírásokat az útleveleikben. Éppen ezért, ezt a fajta különleges átírási módot Japánban „útlevél” vagy „külügyminisztériumi” átírásnak nevezik. Érdekes módon ez csak az o betűre érvényes, az u-ra (ami szintén szokott hosszú lenni) viszont nem. Így például ha a jūdō-legenda Mifune Kyūzō akarna ma útlevelet csináltatni, írhatná a nevét Kyuzoh formában, de Kyuhzoh alakban már nem.

Szóval így került bele a h-betű Ohtsuka Hironori nevébe, és csak annyit jelez, hogy azt hosszú ó-nak kell ejteni: ugyanaz, mintha Ōtsuka lenne. Ha legközelebb ilyesmivel találkozunk tehát, ne essünk kétségbe egy Satoh vagy egy Kohno láttán.

Zárásképpen csak annyit jegyeznék meg, hogy számos jellegzetessége közül úgy tűnik, ez az átírási módszer is a Wadō-ryū sajátossága: soha nem találkoztam még más híres harcművészek, mint Ōyama Masutatsu, Itosu Ankō, vagy éppen Kanō Jigorō nevével Ohyama Masutatsu, Itosu Ankoh, Kanoh Jigoroh stb. formában. Pedig elméletben semmi akadálya nem lenne, hogy így írjuk át őket. Talán majd ha lesz útlevelük…

A továbbiakban folytatjuk tisztelgésünket Ōtsuka mester előtt és a Wadō-ryū  iskolája nevének jelentését, értelmezési lehetőségeit fogom boncolgatni, több fantasztikus bejegyzésen keresztül. Addig is, virítson az a Szaboh meg Tohth az útlevelekben!

Mata ne! またね！