Szóval az van, hogy ezennel hivatalosan is kifogytam az ötletekből, miután jóformán már minden hasznos tudnivalót átadtam, ami a birtokomban volt. Azért, hogy mégis legyen valami posztféle, ma egy dalszöveget fogunk lefordítani és elemezni, ez van, ennél jobb már nem is lesz, szóval be kell érnetek ennyivel. Na de akkor ugorjunk is neki, ha már mesterien felkeltettem mindenki érdeklődését.

A dalunk nem mai, lassacskán már kifejezetten régi darabnak számít, de hát a tradicionális harcművészeteknek is ugye az a lényege, hogy minél régebbi annál jobb, és higgyétek el, ez sem veszített semmit sem az értékéből. Hogy húzzam az időt és kitöltsem az üres telet, megint kicsit nosztalgiázok kicsit, hátha tartalmasabbnak tűnik tőle a bejegyzés, meg közelebb kerülünk egymáshoz meg minden... Szóval már nagyjából végzős egyetemista voltam alapszakon amikor megjelent ez a csoda, és rögtön a szívembe is zártam, Miklós barátommal hamar a #1 kedvenc számunk lett (na meg az első és máig egyetlen japán dal, aminek el tudom énekelni a refrénjét, vagyis hát inkább annak is csak az első felét de azért értitek). Tudtam, hogy egy szép napon le akarom fordítani ezt a kuriózumot, és részletesen kielemezni a látottakat.

Na de ennyit a rizsából, ha eddig egy szikla alatt éltél és nem tudod, hogy miről is van itten szó, akkor nézd meg a klipet (meg amúgy is, mert egyébként is megunhatatlan):

Fantasztikus volt ugye? Megvárom, amíg letörlöd az arcodról az örömkönnyeket vagy bármi is legyen azon a zsebkendőn...

Na de akkor nézzük meg lefordított dalszöveget, utána pedig próbáljuk meg ezzel összhangban értelmezni a klipben látottakat. Először is érdemes megfigyelni, hogy a dalnak fontos eleme többször is elhangzó osu 押忍 felkiáltás, amely természetesen a harcművészek által jól ismert osu no seishin 押忍の精神 azaz a „megingathatatlan lélek” fogalmára utal. Ez nem is kérdés ugyebár egy karatéval foglalkozó klipben.

A dalszöveg központi eleme a seiya illetve a soiya sorok. Bár elsőre azt hihetnénk, hogy ezek mindössze hangutánzó szavak (giseigo 擬声語) amelyek egyszerű harci kiáltást fejeznek ki, és ezért írják (az általában a kiejtést megjelenítő) katakana szótagírással őket. Azonban mind a dalszöveg, mind pedig a hozzá tartozó videoklip kontextusából megállapítva egyértelműen kijelentem, hogy a seiya 聖夜 valójában japán „szent” (sei 聖) és „este” (ya 夜) szavak összetételéből származó a „szenteste” (bővebb értelmében pedig a karácsony), a soiya pedig értelemszerűen, a kiejtéséből is hallhatóan a „szója”, mint szójaszósz jelentéssel bír.

Tehát mint látni fogjuk ez egy karácsonyi dal (hogy miért márciusban adták ki, az számomra rejtély, de tény, hogy időben el kell kezdeni készülni az ünnepekre). Természetesen a haterek most rinyálhatnak, hogy márpedig a szójaszósz japánul shōyu 醤油, de nyilvánvaló, hogy itt a dalszövegben a német soya és a magyar szója alakot vették alapul, aki pedig nem ért egyet velem, annak üzenem, hogy nekem vannak diplomáim és én vagyok a szakértő, szóval, ha annyira okosak vagytok, csináljatok saját blogot vagy damare és fogadjátok el a tényeket.

A többi innentől már nagyjából értelemszerű, úgyhogy ezekkel az információkkal felvértezve nézzük meg a teljes dalszöveget:

Most pedig, hogy értjük a szöveget, vizsgáljuk meg a klipet, hogy teljesen összeálljon a kép.

Mint azt láthatjuk, a videoklip elkészítése során nagy gondot fordítottak a hitelességre, az okinawai karate, és úgy összességében a harcművészetek, a küzdelem reális ábrázolására. Ezt kevesen tudják, de a klipben szereplő három főhősnőnk, Su-metal, Moa-metal és Yui-metal a Furimun no kata フリムンの型 nevű ősi, jóformán már elfeledett okinawai taudi formagyakorlatot mutatják be, egyébként teljesen hitelesen, minden elemében visszaadva az eredeti mozgásformát (a klip folyamán az elejétől a végéig megcsodálhatjuk a teljes katát).

A klip értelemszerűen szenteste játszódik, a karácsony három (a múlt, a jelen, és a jövő) szellemének felbukkanásával, akik azért jöttek, hogy ellopják a szójaszószt, amit a lányok a klip második felében látható fekete dobozban őriznek (alapesetben úgy, hogy rajta ülnek, gyilkos döglegyekkel körülvéve).

Mivel a három szellem nem képes felvenni a harcot a lányok formagyakorlatának technikáival szemben, ezért a jövőből megidézik a kecskefejű fehér ördögöt (yagizu hakuma 山羊頭白魔) aki rövid, de gyors, rángatózás-szerű támadásokkal igyekszik megtörni a lányok védelmét. Természetesen a kata rövid, szökkenő kitérései (hanesabaki 跳捌) pont az ilyen támadások kivédésére szolgál, a fehér kecskedémon pedig rugalmas elhajlásokkal és forgásokkal képes elkerülni az ellentámadásokat.

Végül karate ereje legyőzi a kecskefejű fehér ördögöt. Ezt látva a három szellem ezúttal a múltból idézi meg az arcnélküli szellemszerzetest (mugao yūreisō 無顔幽霊僧) aki a hagyományos Shaolin hosszúbot technikával elsöprő erejű csapást mér a lányokra – ez egyben a kínai kung fu felsőbbrendűségét hivatott szimbolizálni az okinawai karatéval szemben.

Ekkor következik a klip kulcsjelenete, amelyben a lányok visszaemlékeznek az edzéseikre egy tréningmontázs keretében. Ez elsőre meghökkentőnek tűnik, de nagyon is reális jelenségről van szó: a spotpszichológiában egészen korán felismerték a mentális tréning (azaz a technikák fejben való ismétlése, illetve a versenyhelyzet, a győzelem elképzelése) jelentős szerepét a megfelelő teljesítményben. Természetesen beszélhetünk retrospektív mentális tréningről is, amikor az emlékezetben tárolt edzéstapasztalatok előhívásával javítjuk jelenbéli teljesítményünket. A másik fontos mozzanat pedig egymás felsegítése és támogatása.

2013-ban Obrigado és Magamura sportpszichológusok UFC champion MMA harcosok és olimpiai küzdősportolók bevonásával végzett kutatásukban nagyon fontos eredményre jutottak: kimutatták, hogy a mérkőzések elvesztésének legfőbb okai azok voltak, hogy a vesztes fél a a küzdelem közben képtelen volt felidézni a saját felkészülésének tréningmontázsát, valamint, hogy nem hitt eléggé a barátság erejében. Mint az bebizonyosodott saját tréningmontázsra való visszaemlékezés és a barátság ereje (szaknyelven power of frienship) az egyik legfontosabb faktora a győzelemnek (Obrigado – Magamura 2013: 420. o.). Örvendetes, hogy a klip megfelelően reflektál a kortárs tudományos eredményekre, és hitelesen reprezentálja azokat a szélesebb közönség számára is.

Természetesen a klipben bemutatott sportpszichológiai módszerek segítségével a szellemszerzetesen is felülkerekedtek a lányok. Az ezután a dalban elhangzó hashire! 走れ！ azaz „fuss el, menekülj” felszólítás, valamint a katában erre a célra kidolgozott kézpecsétek is a harcos lelkének megtisztítását szolgálja az ártó szellemektől, az ősi japán sintó alapelvek szerint: ez nyugaton nagyjából a katolikus ördögűzésnek feleltethető meg. A tisztító szertartás hatására a démonok maszkja megtörik, és bevetik utolsó ütőkártyájukat: a jelenben a lányok alakját veszik fel, amely természetesen azt a harcművészeti filozófiai alaptanítást szimbolizálja, miszerint az egyetlen ellenség, akit le kell győznünk, azok mi magunk vagyunk.

Természetesen a lányoknak ez nem akadály, és másodszori tisztító szóra, a három szellem legyőzve, egyszerűen semmivé válik. Így a karaténak hála megvédelmezték a szójaszószt, és megmenekült a karácsony.

 Áh OSU! OSU!

Igazából akkor ennyi lett volna mára, jó zenehallgatást meg amit akartok. Legközelebb találkozunk, ha addig eszembe jut valami, ami kevésbé trash...

Mata ne! またね！.