Japán harcművészetek, nyelvészet, történelem, és minden, amit a sensei nem mondott el...

2021. január 17. 10:00 - Budō Baka

Korrekció: kínai harcművész vs sinológus kutató

Avagy attól még, hogy logikus, egyáltalán nem biztos, hogy igaz is

Néhány hete (vagy már hónapja talán, repül az idő) megosztottam ezt a videót a facebookon, amolyan gondolatébresztő jelleggel. Aztán a tények találkoztak a belemagyarázással...

Aki sajnálta ezt a majdnem két és fél percet az életéből, a videóban arról van szó, hogy a pusztakezes kínai rendszerekben az alapállások azért olyan furcsák, és nehezen értelmezhetőek (indokolatlanul széles terpesz, a kéz lent a csípőnél a fej védése helyett stb.), mert ezek eredetileg nem is pusztakézre vannak kidolgozva, hanem a fegyverek használatát árnyékolják velük. Tetszett, logikusnak tűnt, és hát mégiscsak egy kínai kung fu mestertől hallhatjuk ezeket, akkor csak igaznak kell lennie, ha ennyire autentikus forrásból jön nem?

Igaz, a ving tsun (avagy wing chun, wing tsun stb. ezerféle átírása van) esetében kilógott a lóláb: ugyanis még az én (kínai harcművészetekben igencsak limitált) ismereteimmel is úgy "tudom", hogy az iskola hagyománya szerint a kantoni pillangókéseket (a hosszúbottal együtt) csak jóval később integrálták a már meglévő pusztakezes rendszerbe. Így a ving tsun pusztakezes technikáit a kantoni pillangókésekre visszavezetni enyhén szólva logikai baki volt. Ahol pedig egy hiba van, ott lehet több is, ezért utána szerettem volna járni a dolognak.

Éppen ezért megosztottam a videót kedves sinológus kollégámmal, Somogyi Áronnal, aki a Távol-keleti Tanulmányok című tudományos folyóiratban már többször is publikált, a doktori témája ugyanis a középkori kínai harcművészetek és katonai képzés, a korabeli, középkori kínai katonai kézikönyvek fordításával. Elküldtem tehát Áronnak a videót, megkérdezve, hogy mit gondol róla.

Válaszát, meglátásait (apróbb szerkesztői módosításokkal) lentebb idézem:

Elméletben lenne értelme annak, amit mond, általában a birkózóállásokban is alacsonyan van a kéz. Csak az a baj, hogy a legrégebbi pusztakezes rendszer, amit ismerünk, az XVI. századi, és ott [a szerző] Qī Jìguāng [a Jìxiào xīnshū című átfogó katonai kézikönyvében] egyértelműen leírja, hogy nem ér semmit harcban, csak a katonák erőnléti edzéséhez használja. A később lejegyzett rendszerek már a mandzsu hódítás [1644]  utánról valók, amikor kiherélték a fegyveres kínai harcművészetek valódi harci értékét.

A pusztakezeseket használták nyilván városi bunyókban, de ott meg már az ütésalapú rendszerek váltak hasznossá, azoknál meg védik a fejet. Ha megnézel egy XIX. századi európai pusztakezes box alapállást, amikor még lehetett birkózni is a meccseken, az egyik kéz általában alacsonyan, a másik magasan van, így védve a fejet is az ütésektől, és a testet is a fogásoktól.

A videóban az is problémás, hogy azok az egzotikus fegyverek, amiket mutogat (leszámítva a lándzsát persze), szintén csak a mandzsu hódítás után terjedtek el, elsősorban bemutatózásra, a valódi használhatóságuk elég kérdéses. A Ming-kor [1368-1644] előtt meg tudtommal a pusztakezes harcból csak a birkózás volt része a katonai kiképzésnek. Általában, ahol fegyvert használhat bárki, ott nem kezdenek el öklözni.

Azt hiszem, ezzel meg is válaszoltuk a videóban felvetett teóriát. A magam részéről annyit tennék hozzá, a (még egyszer elmondom, abszolút hiányos) kínai harcművészeti ismereteim szerint a videóban elsőként mutatott Xíngyìquán a legendák szerint valóban a lándzsavívást vette alapul a pusztakezes rendszer kidolgozásakor, így abban lehet valóságtartalom, de mint ahogy Áron is elmondta, illetve mint azt a ving tsun esetében is láthattuk, bár logikusnak tűnhet, de a történelmi tények egyáltalán nem támasztják alá a dolgot.

A tanulság az, hogy a szakértők nem véletlenül szakértenek, egy-egy teória felállításakor mindig számba kell venni a történelmi tényeket, korabeli forrásműveket stb. amikkel bizonyíthatunk vagy éppen cáfolhatunk akár kimondottan okos feltevéseket. Ergo ne higgyünk el semmit csak azért, mert első blikkre makes sense.

Somogyi Áronról és a kínai harcművészetekről többet is megtudhatunk az Orient Expressz című ázsiai ismeretterjesztő rádióműsor 80. adásában:

Orient Expressz · Orient Expressz #80: Mennyire ősi az ősi kínai harcművészet? – Somogyi Áron
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://budobaka.blog.hu/api/trackback/id/tr1916384700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Japán harcművészetek, nyelvészet, történelem, és minden, amit a sensei nem mondott el...
süti beállítások módosítása