Régóta szerettem volna részt venni a Kutatók Éjszakáján, bár mindig is látogatóként képzeltem, és nem gondoltam volna, hogy egyszer elő is adok. A Kutatók Éjszakája egy olyan esti-éjszakai esemény, amikor az egyetemek, akadémiák megnyitják kapuikat a látogatóik előtt, illetve érdekesebbnél érdekesebb előadásokat hallgathatnak egy adott terület kutatójától, szakértőjétől.

A jelenlegi járványhelyzet kicsit átalakította az idei alkalmat: a rossz hír, hogy nem kaphatjuk nyakunkba a várost, és fedezhetjük fel mi magunk a helyeket, ahol a csoda megtörténik. Cserébe az éjszaka jön el hozzánk, és  a hazai egyetemek, tudományos intézetek tanáriai, kutatói, professzorai egyenesen a nappalinkba jönnek előadni (és még csak meg se kell kínálnunk őket a nagypapa kerítésszaggatójából, sőt el is szopogathatjuk fejtágítás közben).

A másik jó hír, hogy egyszerre lehetünk több helyen, több időben. Nem fogunk lemaradni a másik, minket érdeklő, de öt perc múlva kezdődő előadásról, mert egy másik intézményben van és nem érnénk oda: két kattintás, és már a következő kutató ad órát a nappalinkban. Ráadásul van, amiről le se maradhatunk: bár valóban lesz néhány előadás, amelyet (ingyenes) regisztrációhoz kötve, csak élőben fognak közvetíteni, jónéhány azonban (köztük az enyém is) utólag bármikor, bármennyiszer visszanézhető lesz. Tulajdonképpen, amikor ezeket a sorokat írom, az anyag már hetek óta pihen a merevlemezemen és az esemény szerverén.

Egy apró infó: jelenleg az ELTE alkalmazásában vagyok, mégpedig két helyen: egyrészt a Japanológia doktori programot csinálom, óráim vannak, órát tartok, tanulmányokat írok stb. másrészt pedig a (szintén az ELTÉ-n működő) Konfuciusz Intézet nevű, kínai kulturális intézményben melózom, oktatásszervezéssel, nyelvvizsgáztatással, ügyfélfogadással és minden egyébbel foglalkozva. Fontos megjegyezni, hogy ennek ellenére nem vagyok sinológus (kína-kutató). Bár nagyon régen, egy-két szemeszter erejéig tanultam modern és klasszikus kínai nyelvet is (ami bőven elég arra, hogy mondjuk megcímezzek kínaiul egy levelet), nem mondom, hogy nem adhatnának el a monori centerben ezeröccázé’ és egy sárga kazettás nintendóért…

Drága kulturális programszervezőnk, Ági megkérdezte, volna-e kedvem az intézet képviseletében, nekem is részt venni az eseményen. Ezzel párhuzamosan, mint doktoranduszok, a japán tanszékről is kaptuk a bátorítást, hogy adjunk elő. A kérdés adott volt tehát: a kultúra, Kína és Japán sok ponton kapcsolódik egymáshoz, a történelem során igencsak sokféle viszony alakult ki a két ország között. Én, mint japán harcművészetekkel foglalkozó kutató, hogyan találhatnék egy olyan témát, ami a budōt összeköti Kínával? Mi lehet az, amivel egyszerre képviselem a kínai és a japán kultúrát? A válasz:

KARATE

Persze, sok japán harcművészet hivatkozik kínai gyökerekre (elég csak a kínai Chin Genpin legendájára gondolni, akit egy ponton a jūjutsu alapítójának tartottak), de ezeknek általában nagyobb a PR-értéke, mint a valóságtartalma: mivel a XVII. században Kína volt a példa, a felsőbbrendű kultúra Japánban, így minden, ami kínai eredetű volt, az csakis jó lehetett.

Ezzel szemben, az „üres kéz művészete”, a karate bizonyítottan Kínából ered, sőt ironikus módon, mire Japánban terjedni kezdett, éppen ezt az eredetét igyekeztek minél jobban palástolni. Ha érdekel, hogyan és miért, akkor nézd meg bátran az előadásomat a Kutatók Éjszakáján:

Akár sohasem hallottál még a karatétról, akár már régóta gyakorlod és érdekel a történelme, igyekeztem úgy összerakni, hogy mindenki számára érthető és informatív legyen.

DE!

Azt ajánlom azonban, nézz körül a részletes programok között:

 https://kutatokejszakaja.hu/event

Az én előadásom bármikor visszanézhető lesz, más előadások viszont nem. Szóval találd meg ami érdekel, keresd meg azt, amit csak élőben tudsz megnézni (erre általában előre is kell regisztrálni, néhány helyen korlátozott számban!), és utána nyugodtan nézd vissza mi előadásainkat is.

Mi megvárunk.

Addig is, mindenki kutasson serényen ma éjszaka!

Mata ne! またね！