Ha van csak egyetlen könyv, amit szeretném, ha édesanyám, a testvéreim, a barátnőm, a legjobb barátom, és bárki más elolvasna, aki fontos nekem, akkor ez az. Ha van csak egyetlen könyv, amit kortól, nemtől, harci tudástól függetlenül bárkinek ajánlanék az önvédelem témájában, akkor ez az. Ha van csak egyetlen könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék a fiatalok számára, akkor talán ez az. Könyvajánló és szemérmetlen nyáladzás következik, az év egyik legkellemsebb meglepetéséről.

Úgy gondolom, itthon sokáig hadilábon álltunk a megfelelő harcművészetekről, még inkább pedig az önvédelemről szóló könyvek terén. A néhai Galla Ferenc 1960-as Judo önvédelem című könyvében már pedzegette ugyan az önvédelem, mint olyan jogi, és pszichológiai vetületét, de nem mélyedt el túlságosan a témában.

Azután 2010-ben megjelent a hazai polcokon Rory Miller Konfliktus és erőszak: A harcművészetek haszna és hatásossága valódi konfliktusokban című könyve, amely fordulópontot jelentett az önvédelem iránt komolyabban érdeklődő harcművészek számára (nekem legalábbis felért egy paradigmaváltással az elolvasása). Négy évet kellett várni a folytatásra, Rory Miller Szemtől szemben az erőszakkal: Felkészülés váratlan helyzetekre című könyve is megjelent 2014-ben a magyar közönség számára, amiben már egy új nézőpont mellett konkrét gyakorlati tanácsokat is kaptunk a harcművészeti technikákon túlmutató hadviseléshez. Ha pedig önmagukban nem is váltották meg a világot és a tradicionális harcművészetek megértésének, kontextusba helyezésének válságát, egy ablakot nyitottak az arra érdeklődők számára: Miller konkrét olvasmánylistát ajánlott azoknak, akik szeretnének mélyebben elmerülni a témában – igaz, egyelőre csak angol nyelven (a fordítók pedig bölcsen meghagyták az eredeti címeket nekünk felfedezésre).

Amikor az aszociális erőszakról, a valódi „ragadozók” (akik nem emberkedni akarnak két sör meg egy tátratea után a kocsmában, hanem valóban kirabolni, megkéselni, akár megerőszakolni a sötét sikátorban) gondolkodásmódjáról, taktikáiról tett említést, nem győzte dicsérni és ajánlani Gavin de Becker The Gift of Fear című könyvét a témában, jóformán kötelező olvasmánynak adta föl. Anno követtem a tanácsát, és 2016 környékén, amint be tudtam szerezni, el is olvastam de Becker könyvét.

Azután én sem győztem dicsérni és ajánlani minden ismerősömnek, akikről tudtam, hogy nem fog velem lejönni edzésre és éveket rászánni egy harcra fogható mozgáskultúra kínkeserves kialakítására (hogy aztán az első éles helyzetben nagy valószínűséggel csődöt mondjon), de szerettem volna, ha tudják, megértik és megtanulják elkerülni azokat a veszélyeket, amik nagyon reálisan is leselkedhetnek rájuk, és amihez nem kell tíz év ving tsun, fekete öv karatéból, vagy három hónapos (parasztvakítást súroló) krav maga tanfolyam, hogy megússzák őket. A legnagyobb gondom csak az volt, hogy nem minden ismerősöm beszél és olvas felsőfokon angolul, már pedig de Becker könyve, akármilyen szórakoztató és gördülékeny stílusban is ír, bizony nem egy könnyű, nyelvtanulóbarát olvasmány. Ha csak egy könyvet kívánhattam volna, hogy megjelenjen magyar fordításban, akkor ez volt az (nyugi, nem kezdem el megint). Minden barátom érdekében, aki nem járt mosogatni Londonban…

A kedvesem csak úgy falja a könyveket, így tegnap elmentem vele a Libribe, az újabb beszerző körútjára. Unottan nézegettem, a könyveket, majd mikor odamentem hozzá, talált-e valamit, a kezembe nyomta de Becker könyvét. Nem akartam hinni a szememnek. A sors iróniája, hogy pont a héten rendeltem meg az angol nyelvű kiadást Amazonról, mert már hetek óta áradoztam neki a The Gift of Fear-ről, ultimátumba adva, hogy ha megérkezik, akkor márpedig elolvassa (ha már úgy is tud angolul).

Amíg itt mindenki a koronázással meg a vakcinával, meg a terasznyitással volt elfoglalva, addig a Park Könyvkiadó sunyiban 2021-ben megjelentette ezt a remeket magyar nyelven. Bevallom, nem ismertem volna meg, mert a borító ugyanis inkább kelti egy piros-pöttyös könyv benyomását, amiben a félszeg tinilány a háromszázadik oldal végére (talán) eljut a második bázisra a szexi farkasember-fiúval.

A könyv eredeti borítója össze sem hasonlítható a magyarral.

Gavin de Becker könyve minden önvédelem iránt érdeklődő számára kötelező olvasmány. A szerző érdekes, rövid, tanulságos anekdotákat mesél és vonja le belőlük a tanulságot, legyen szó saját, mindennapos erőszakkal tarkított neveltetéséről vagy durvábbnál durvább élményeket átélt ügyfeleiről, megoldott eseteiről.

Ez a könyv:

• Nem mutogat képről képre önvédelmi technikákat, amiket gyakorolhatsz a kisöcséden a nappalitokban.
• Nem próbál két-háromszáz éves, a buddhizmus korabeli fogalmaival, pszichológiai jelenségekre alkotott magyarázatokat félreértelmezni a mai ember tomkrúzós szamurájromantikájának rózsaszín lencséjén keresztül.
• Nem akarja megmondani, mennyire kell bátornak és halálmegvetőnek lennünk, egy háborút sohasem járt, identitásválságban küzdő ex-katonai rétegből származó filozófus szélsőséges és elrugaszkodott véleményére alapozva (igen, rólad beszélek Hagakure, és te se bujkálj ott a sarokban, Bushido The Soul of Japan!)
• Nem akarja egy volt izraeli szuperkatona képzésén és fronton átélt tapasztalatain alapuló hozzáállását beleszuszakolni egy ötven kilós jógázó nő identitásába, nyakon szúrással, puskatussal halántékon vágással és torokkitépéssel egyetemben.

Helyette, A félelem adománya olyan témákkal foglalkozik, mint:

• A legelborultabb bűnügyi krimikből megismert (sajnos nem is olyan fiktív) sorozatgyilkosok elméjével, gondolkodásmódjával, módszereivel, és azokkal, akik valamilyen csoda folytán túlélték őket, és az árat, amit fizettek érte.
• Az iskolai bullyinggal, a családon belüli erőszakkal, a bántalmazó párkapcsolatok dinamikájával, és az erőszak generációkon átívelő körforgásával.
• Az őrült zaklatókkal, akik nem fogadnak el nemleges választ, ötvenszer is felhívnak egy nap telefonon, követnek hazáig, és jobb esetben nézik ahogy alszunk, rosszabb esetben a nyílt utcán fejbe lőnek a Zabhegyezőt olvasgatva.
• Milyen eséllyel robbanhatunk fel, ha egy rejtélyes csomag fogad minket a munkahelyünkön, miután a múlt héten kirúgtuk az egyik, nyugtalanító alkalmazottunkat, és miért halnak meg New York-ban egy hétvége alatt annyian lövöldözésben, mint Japánban egy év alatt.
• Hány sorozatgyilkos mehetett el mellettünk az életünk során, miért gyanakodjunk a kéretlenül segítő, önzetlen emberekre, és miért nincsenek véletlenek.
• Miért és hogyan hallgassunk arra a kis belső megérzésünkre, amikor olyan emberrel találkozunk, ami miatt valamiért rögtön elfog a nyugtalanság. Hogyan mentheti meg ez a félelem adománya az életünket, ha nem hagyjuk figyelmen kívül.

Csak néhány téma jutott eszembe, ami megmaradt így lassan öt év távlatából, az első olvasás után. Ám ebből is látható, mennyire átfogó a könyv, és a harcművészetek távol-keleties pszeudo-filozófiájától teljesen eltávolodva, nagyon is a hétköznapi, velünk élő erőszakkal, annak felismerésével és elkerülésével foglalkozik. Mert az igazi önvédelem nem a verekedni tanulással kezdődik, hanem azzal, hogy kimaradunk a verekedésből.

A félelem adománya a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg, még csak beleolvastam, de ahogy láttam, a magyar fordíts remekül visszaadja az eredeti könnyed, már-már bájos stílusát, ahogy az ember által elkövetett szörnyűségek tárházát vonultatja fel.

Nem tudom, hogy még hol máshol, de a Libriben biztosan lehet kapni, ha szeretnél valamit karácsonyra/szülinapra/évfordulóra stb. adni egy szeretettednek a gagyi, klisés ajándékok helyett, mindenképpen vedd fel ezt a könyvet a listára. Kemény 4000 forintért vesztegetik, ami 429 oldalért cserébe teljesen megéri, főleg amennyi infót, izgalmas anekdotát tartalmaz ez a könyv.

Hozzátenném, nem kapok semmilyen pénzbeli juttatást a Libritől vagy a kiadótól, hogy reklámot csináljak a könyvüknek (boldogan megtenném pedig). Tényleg ennyire örülök neki, hogy egy ilyen kiadvány már elérhető magyarul is, azt akarom, hogy vegyétek, vigyétek, olvassátok, tanulmányozzátok, hogy ez a könyv elfogyjon a polcokról, jelezve: „Igen, erre is van igény, a valódi önvédelemmel foglalkozó szakirodalom elérhetővé tételére kis hazánkban! Fordítsátok le a többit is!”

Korábban beszéltünk Szabolcs Gergővel. az Önvédelmi műhely vezetőjével arról, hogy szerintem a harcművészeti irodalom egyre jobb és jobb lesz itthon. Az hogy ez a könyv megjelent, egy ékes bizonyítéka ennek. Inkább ezt olvassátok, mint Jamagucsi Szangó tomkrúzos szamurájfikcióit meg a mindenhez (is) értő mesterek bölcsességeit, amit húsz év versenykarate alapján értettek meg a késes támadások és nemi erőszak elhárításáról.

Ha van rá igény, szívesen ismertetek olyan könyveket is, amiket érdemes elolvasnia annak, aki azért mégiscsak tud angolul. Addig is, ha csak egy könyvet olvastok el idén, az legen ez.

Mata ne! またね！